Nagyenyed

Nagyenyed város neve 1239-ben már szerepel a krónikákban. A középkorban öt kápolna is volt a város különböző részein, amelyek az idő folyamán mind elpusztultak. A protestantizmus elég hamar elterjedt Nagyenyeden. Ennek következtében a templom is az ő kezükre jutott. Előbb a lutheránusok, később a kálvinisták kerültek túlsúlyba, s így a templom is a birtokukba. Bethlen Gábor, majd Bákóczy György és Apaffy Mihály igen kedvelték és sok kiváltsággal ellátták a várost. Apaffy Mihály 1662-ben ide helyezi át a gyulafehérvári kollégiumot. Ugyancsak ő tiltja meg, hogy a városba katolikus vallású egyén költözzék.

1727. február 9-én két minorita atya lépett a város területére: Jánosi Mór és Orbai János kolozsvári páterek. Jánosi Mórnak védőlevele volt III. Károly királytól, megbízólevele a püspöktől és ajánlólevele Korniss István főispántól. Így a városi elöljáróság nem tudta megtagadni a letelepedést. 1727. február 19-től április 2-ig Szappa­nyos-Király Simon nemes embernél kapott szállást, és ott egy kis szobában misézhetett is. Április 2-án házat vásárolt, és a város polgárai ide jártak misére. 1730. március 7-én a minorita atyák megvásároltak a város szívében egy szép házat és telket, és itt ideiglenesen kápolnát rendeztek be. 1745. július 12-én megkezdték a templom építését Bodó Miklós házfőnök vezetése alatt. A csekély számú hívősereghez képest méreteiben hatalmas és valóban művészies templom felépítése nagy mértékben a tartományi rendfőnökség anyagi hozzájárulásával volt lehetséges. A tornyot azonban nem tudták felépíteni pénz hiányában. Mégis 1753. augusztus 2-án Haratnai Kún Mihály felvinczi plébános Sztoyka Antal püspök megbízásából már megáldotta a templomot. A templomot gazdagon és ízlésesen rendezték be. A főoltárt Árpád-házi Szent Erzsébet gyönyörű képével gróf Haller György és neje, Csáky Borbála készítette. A szószéket a gyulafehérvári káptalan ajándékozta a templomnak. Ez a szószék a Hunyadi János által épített alsóorbói templomból került ide. A plébános házfőnök ekkor Pál Pongrác volt. Az anyagi források annyira kimerültek, hogy a tornyot csupán a hajó magasságáig építették fel. Ez szolgált haranglábnak. Az akkori templom méreteiben és építési formájában teljesen azonos a maival.) A templom belsejét tekintve, az idők folyamán több változás történt. A főoltárt 1755-ben két minorita laikus testvér, Billinger Ágoston és Hegner Farkas építette. A szobrászi munkákat egy világi szobrász végezte gróf Haller György költségén. A templom védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet.

1830-ban a főoltáron kívül még három oltárt tettek: egyik a szent keresztről, a másik Páduai Szent Antalról, a harmadik pedig Szent Tekla szűzről elnevezve.

Ugyanebben az évben már orgonája is volt a templomnak. Érdekes, hogy még a templom megáldása előtt, 1751. október 4-én XIV. Benedek pápa apostoli brévét adott ki „Salvatoris Domini Nostri Jesu Christi” kezdettel, amelyben a nagyenyedi minorita templom főoltárának kiváltságot adományoz teljes búcsúra az ott végzett szentmiséken (altare privilegiatum).

1849. január 8-ról 9-re virradó éjjelen a környékbeli román felkelők megtámadták a várost, és ebben a zavargásban a templom is nagy károkat szenvedett. A hívek közül nagyon sokan a templomban kerestek menedéket. Nemes Juon tribun lóháton ment be a templomba, és kikergette onnan a népet, az ajtónál pedig verték és agyonütötték a kifele menőket. A padlásra menekültekre rágyújtották a tetőt. A templom fedélzete leégett, az orgona tönkrement, a templom felszerelését részben kifosztották, részben összetörték. A plébániát is megtámadták, kifosztották, a plébánost összeverték, és 8 lövéssel megsebesítették. A templom és plébánia udvarán kb. 300 embert gyilkoltak meg. Viszkócsy Henrik házfőnök-plébános sebeiből való felépülése után azonnal hozzálátott a templom rendbehozatalának. Még a császárhoz is fordult segítségért, aki egy elég jelentős összeggel támogatta. Így Isten kegyelméből 1853. november 19-én újra ünnepélyesen megáldották a templomot, és használni is kezdték. Azóta csak annyi változott, hogy 1896-ban Kovrig Antal Tivadar római-katolikus örmény kereskedő felépíttette a tornyot is, ezáltal a katolikus templom a város egyik dísze lett. A templomnak már kezdetben három harangja volt. Az eredeti harangokat az első világháborúban elvitték, csak egyet hagytak meg. Helyettük Ponyó József hagyományából két szép új harangot öntöttek. Mindkettőnek igen szép, kellemes hangja van, összhangzatuk is kiváló.

1944. augusztus 23-án a helyi román térparancsnokság rendeletére a nagyharangot leszerelték és elvitték. Mivel már a háborúnak úgyszólván vége volt, a harangot nem olvasztották be, de ismeretlen helyen őrizték. P. Kulcsár Mihály házfőnök többszörös erélyes fellépésére kiderült, hogy a harang a rimeti görögkeleti szerzetesek udvarán van elásva. A házfőnök többszörös kérésére A Kultuszminisztérium rendelkezése folytán a harangot a szerzetesek visszakapták, de sajnos, megrepedt állapotban. 1952. október 21-én, kijavítás után visszakerült a katolikus templom tornyába.

1730. február 19-én P. Lenkei Péter megvásárol egy házat és telket; ezt később kibővítette, így alakult ki a mai rendház és plébánia épülete. Az itt lévő házak nagyon egyszerűek voltak, ezért a minorita atyák elhatározták, hogy segíteni fognak az embereknek hogy díszesebb, szebb házakat építsenek. De a templomépítés gondjai megakadályozták őket ebben. Csak 1812-ben tudtak a rendház építéséhez fogni, mert Mihályfi Tóbiás házfőnök lebontja a már roskadozó épületeket, és megkezdi a mai rendház építését. A rendház-plébánia egy kétszintes épület, a Főtérre néző frontján jelenleg 6 szobával az emeleten, alul főbejárat hosszú folyosóval, mely a sekrestyébe vezet.

A minorita atyák a hívek lelki gondozásával, sajátos papi feladatok ellátásával és a szerzetesi élet  közösségben való megélésével töltötték napjaikat.

A rendház és a templom az idők folyamán igen megrongálódott, külsőleg és belsőleg általános javításra szorult. Ft. Papp László egyházmegyés pap, nagyenyedi plébános irányításával az 1988–89-es években a rendház épületét is kijavították, átalakították, korszerűsítették  a mai igényeknek megfelelően. Ma ez a ház ad otthont azoknak a tanulni vágyó lányoknak akik Nagyenyedre  a tanítóképző iskolában szeretnék továbbfolytatni tanulmányaikat.

Nagyenyedi házfőnökök

Jánosi Mór 1727. febr. 19-től

Lenkes Péter 1729-ben

Bodó Miklós 1729-től

Dudás Ince 1732-től

Pabla Vazul 1734-től

Győrfi Orbán 1736-tól

Gálfi Péter 1737-től

Pál Pongrácz 1751-től

Sándor János 1761-től

Braun Bernát 1775-től

Szabó Anzelm 1776-tól

Donáth  Antal 1777-ben

Péterfi László 1777-től

Kozma Ireneusz 1778-tól

Mihályfi Tóbiás 1812-től

Sztankay Linus 1816-tól

Simola  András 1825-től

Kőrösi Ferenc  1830-től

Holló Béla József 1842-től

Viszkocsy Henrik 1846-tól

Vlahovics Mátyás 1865-től

Bolits Imre 1868-tól

Gera Miklós 1876-tól

Sütő Liberius 1878-tól

Orbán Jácint 1880-tól

Jávorszky Máté 1881-től

Dávid Pál 1883-tól

Deli Ödön 1889-től

Rada György 1907-től

Révai Kelemen 1920-tól

Máhig Berárd 1924-től

Lakatos Ottó 1925-től

Bogáts Raimer 1927-től

Székl Eduárd 1929-től

Révai Kelemen 1931-től

Huszár Jusztin 1935-től

Dr. Kulcsár Mihály 1942-től

Várhegyi Zoltán Jeromos 1955-től

Kókai József 1978–1985-ig.