Kézdivásárhely

Kanta Kézdivásárhely tőszomszédságában levő katolikus település, ahová Esztelnekről költözött be 1692-ben Nagy Mózes minorita szerzetes, hogy átvegye papnevelésre fenntartott iskolát. Jankó Pétertől, és ennek nejétől, Domokos Zsuzsannától az 1692-ben kapott örök birtokon kolostort és iskolát épített. Egy egyszerű faház volt az iskola és a kolostor is, de a minorita atyák szerénysége és munkája tetszést talált több jótevő szemében; így Mihálcz Miklós, Sándor Borbála, Kövér Mihály, Mikes Mihály, Kozma József, Haynald Lajos bíboros is segítette. Nagy Mózes minden igyekezetével arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet az erdélyi katolikusok siralmas állapotára. Hívei körében nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvendett, mintegy “ jelenkori prófétának” tartották. Szállóigévé vált a mondás, miszerint Nagy Mózes legszeretettebb atyjuk nélkül csak „lelki-üdvük kockázatával élhetnek és halhatnak meg”. A pápához írt jelentésből kitűnik, hogy nagyon sok a tennivaló a népnevelésben; elsősorban az általános tudatlanság ellen kell harcot indítani. Tudta, hogy a legfontosabb tennivaló az iskolaalapítás. Ennek érdekében a Román Fejedelemségekben tevékenykedő minorita szerzetesekhez fordult segítségért. A rend elöljárói Guarini Bonaventúra Pater Magistert bízták meg, hogy Nagy Mózesnek segédkezzen egy iskola és papnevelő intézet megszervezésében.

1680-ban az esztelneki templomtól keletre levő telken, amelyet korábban Porondi András pixidárius Nagy Mózesnek adományozott, felépült a szegényes iskolaépület, és még abban az évben tíz növendéke és két magisztere volt az iskolának.

Nagy Mózes levelét maga Guariuni Bonaventúra vitte Rómába ahonnan 1681-ben tért haza. Tarsolyában hozta a pápa jóváhagyását és 40 scudót kitevő adományát két tanító  évi fizetésére. Az intézet vezetését a minorita szerzetesek látták el. Guarini Bonaven­túrát a parókia vezetésével bízták meg, és az iskola felügyelője P. Lucioli J. Miklós lett.

1681. július 14-én Sebestyén András erdélyi püspök is jóváhagyta  az esztel­neki intézet működését. 1682-ben már négy világi tanító működött az iskolában. Nagy Mózes rendkívüli elfoglaltsága mellett is állandóan segítette az iskolát. 1684-ben összeállt a fegyelmi szabályzat, 1691-ben pedig megkezdték a humanista tudományok oktatását, és ezzel az iskola négy osztályos gimnáziummá vált.

A templomot Bodó Miklós házfőnöksége alatt 1727-ben kezdték építeni, azonban csak 1795-ben lett kész. A templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték.

A templomban hét oltár van: - a főoltár a Szentháromságot mutatja, amint a mennybe felvett Szűzanyát megkoronázza. Mellette Szent Ferenc és Szent Antal szobrai, Szent Bonaventúra és Sziénai Szent Katalin. Az oltár legfelső részén a Szeplőtelen Szűzanya képe található. Ezek fölött  a kiváló és híres Csáki grófok címerét lehet látni. A templomban fellelhetők még Szent Simon és Judás apostolok képei. A kantai rendházban, templomban és iskolában meghatározott program szerint zajlott az élet: naponta 6 órakor a reggeli imával kezdték, 7 órakor a tanulóknak, 8 órakor a közösségnek, 9 órakor a katonaságnak és 10 órakor a népnek mutattak be szentmisét a minorita atyák. A második székely gyalogezrednek külön lelki vezető káplánja volt. A kisgyermekek tanításáról a kolostoron belül foglalkozott a ludimagis­ter, csekély ajándékokkal buzdítva őket. A rendház önellátó volt. Kovács-, bognár-, zsindelykészítő- és hámkészítő műhelyeket tartott fenn. Az itt dolgozó munkásoknak  lakást biztosított a rendház.

Torja vizén egy kis malma is volt a kolostornak, gyümölcsöse és zöldségeskertje, ami nagy hasznára vált a rend konyhájának.

A XVII–XVIII. században a kantai minorita iskolai színjátszás és drámairodalom kiemelkedő helyet foglal el Erdélyben. P. Hassák Vidor ismertette az  1762-től bemutatott, jórészt magyar nyelvű  drámaszövegeket. Feltételezések szerint 1696-tól 1779-ig folyamatosan bemutatott darabok száma meghaladja a 49-et (ebből 22 magyar),  melyek a minorita atyák (tanítók) munkáját dicséri.

1850-ben a kantai gimnáziumot Kovács Miklós püspök bezáratta, mivel  oly kevés anyagi fedezete volt, oly kevés volt a diák és a tanár, hogy így üzemeltetni már nem lehetett. Tizenkét évig  szünetelt a tanítás. Ez idő alatt a minorita atyák lelkipásztorkodással, hitoktatással és hitterjesztéssel foglalkoztak a városban és a környező településeken. Az ő sikeres munkájuknak köszönhető, hogy a katolikus és protestáns hívők aránya megváltozott (addig a protestánsok voltak túlsúlyban ).

P. Hassák Vidor (Mór) igazgató-tanár nevéhez fűződik a kantai iskola egyik legjelentősebb eseménye: az ő vezetése alatt vált az iskola nyolc osztályos főgimnáziummá 1869-ben.

Fennmaradt néhány híres minorita atya neve

Raszlaviczy Bálint, aki egyben 1696-ban házfőnök

Antonius Orbán minister provincialis 1826–1838 között

Bodó Miklós

Kőrösi Ferenc 1831-től

Györfi Ferenc 1838-tól

Keresztes József 1844-től

Kelemen Ambrus 1882-től

Takács Vitus 1903-tól

Szikra Lénárd 1913-tól

Máhig Berárd 1916-tól

Huszár Jusztinusz 1926-tól

Pál József Gyula 1938-tól

Bánffy Miklós 1945-től.

Ezután a rendszer viszontagságai miatt a minoriták nem tudták folytatni áldásos működésüket. A ma is élő Bányász József atyát a rendőrség Esztelnekre a kényszerszálásra hurcolta. Azóta a plébániát és a templomot egyházmegyés papok vezetik. Nagyon leromlott állapota miatt a rend 1992-ben végleg lemondott a kantai templom és rendház használatáról és 1994-ben átadta a Gyulafehérvári Egyházmegyének.