|
Hírek
A
2011-es év
____________________________________________________________________
Az Úr adjon neked békességet
kedves testvér!
Szeretettel köszöntünk a
Konventuális Ferences Minorita Rend
Szent Erzsébetről elnevezett
Magyarországi és Erdélyi Rendtartománya
(rövidebben: a Minoriták)
honlapján.
A weboldalunkon a velünk kapcsolatos hírekről szerezhetsz
tudomást, illetve, a bal oldali részre kattintva megismerkedhetsz
rendünk történelmével, jelenével, és lelkiségével.
Kívánunk jó böngészést az oldalon,
és reméljük, sikerül jobban megismerni azt a Szent Ferencet, aki
szegénységben, alázatosságban, követni akarta a keresztre
feszített Krisztust.
Az előző évek híreit és eseményeit a fenti számokra kattintva
lehet megtekinteni.
(folyamatos feltöltés alatt)
__________________________________________________________________
„Hol sírjaink domborulnak”
Október 6-án
elhelyeztük a kegyelet virágait a tizenhárom vértanú tiszteletére
felállított Szabadság-szobornál.
Amikor
megemlékezünk az életüket a szabadságért áldozó, lánglelkű
hősökről, akaratlanul is szó esik az események negatív
szereplőjéről is, báró Julius Haynauról, akit olaszországi
kegyetlenkedései miatt egyébként „bresciai hiénának” neveztek el.
Kegyetlenkedő
diktátorok sorát jegyezte fel a történelem, akiket dicstelen
szereplésük miatt, mindig az elrettentő példák sorába utalja a
történelmi emlékezés. Az ókortól kezdve minden történelmi
szakasznak meg voltak a véreskezű zsarnokai: Heródesen és Nérón át
napjainkig, akik emberek ezreit és olykor millióit küldték a
gyűlölettől elvakítva halálba. A 20. század kiemelkedő hóhérai
Hitler és Sztálin. Míg előbbi öngyilkos lett, utóbbi halála előtt
lelkiismeretének kegyetlen vádjaitól menekülve, halálos ágyán azt
kérte környezetétől, hogy amint lecsukja szemét, minden harang
szólaljon meg lelki üdve érdekében. Késő bánat. Mert jól
fogalmazott Petőfi Sándor: „Átkos király, hogy megmentsd az
életed, eladtad a lelked az ördögnek! De tudd meg, hogy akit az
Isten elhagyott, az ördög sem menti meg!” Nos, többnyire jellemző,
hogy egy ponton felébred a lelkiismeret és az addig
kegyetlen-bátrak halálfélelem közepette álnak meg a fizikai
elmúlás kapujában. Ennek szemtanúi lehettek milliók 1989
decemberében a képernyőn át. Amíg egy szent ügyért életüket
áldozni tudó hősök sírjának domborulatára a hála és szeretet
virágai kerülnek, addig a dicstelen szereplők sírjait a megvetés
övezi. Isten igéje nagyon világosan fogalmaz: Ne álljatok bosszút
önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának,
mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól
az Úr” (Róma 12, 19)
Nos, a vértanúk
áldozata mindig kitűnő magvetés, mert Isten jót tud kihozni belőle
az utódok számára. Jézus Krisztus életének feláldozásával minden
hozzá fordulónak felkínálja a kegyelmet, és immár 2000 év óta sok
millió lélek számára lett az üdvösség forrása. De, aki ezt a
kegyelmet elutasítja, maga választja a kárhozat útját. Elrettentő
példa erre Belsazár király története, aki meggyalázta Istent
azzal, hogy az izráeli templomból elrabolt edényeket hozatta maga
elé mulatozás közben, hogy azokból igyon. Nem is maradt büntetlen,
mert a mulatozás kellős közepén megjelent egy kéz és a falra írta
az ítéletet: „megmérettél és híjával találtattál”. Még azon éjjel
megölték a káldeusok.
Jézus Krisztus a
híres hegyi beszédében elmondja a boldogság egyik titkát:
„Boldogok a békességre igyekezők”. Ha életünk mértékegysége Jézus
élete, és az ő nyomdokain járunk, törekszünk a szeretetre és
békességre, Ő megvéd bennünket a haragtól, a bosszúállástól és
cserébe megkapjuk a nyugalmat már itt e földi életben és örök
boldogságot a mennyben. Adja Isten, hogy továbbra is szeretettel
és kegyelettel gondoljunk jeles elődeinkre, és bízunk benne, hogy
ha Isten akaratával megegyezik, véráldozatuk sok jó gyümölcsöt
teremhet magyar népünk számára is.
Bátkai Sándor
Megrendítő történelem: Búcsú az
élettől - a végső gondolat,
amivel a halált fogadták Arad
vértanúi
159 évvel ezelőtt, október 6-án Aradon végezték ki
a Szabadságharc 13 tábornokát, valamint Budapesten Batthyány
Lajost, ezt megelőzően már korábban kivégezték Ormai Norbert
ezredest, valamint október 25-én Kazinczy Lajost.
A Szabadságharc vérbefojtása és a katonai vezetők kivégzése
gyásznap a mindmáig. Budapesten a Batthyányi örökmécses az év
minden napján, a nap minden órájában emlékeztet minket arra, soha
nem feledjük hazánk hőseit. Az Aradon kivégzett 13 tábornok -
pontosabban 12 tábornok és egy ezredes - közül 4-en kegyelemből
golyó általi halált kaptak, míg 9-en a bitófán végezték életüket.
Mindannyian méltósággal fogadták a halált, a hóhér keze inkább
remegett a bátor és rendíthetetlen vértanúk láttán, mint amazoké.
Utolsó leheletükig hűek maradtak hazájukhoz, a hitükhöz. A
mondatokat, amelyekkel az élettől búcsúztak, feljegyezték az
utókor számára. Most álljanak itt ezek a végső gondolatok az
elhangzás sorrendjében, emlékül hazánk hőseinek. Tanuljuk meg
belőlük, milyen a hazaszeretet, a igaz hit, és a hősök méltósága.
Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus
keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és
bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Dessewffy
Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja
ezt Hazám szolgálata.
Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső
szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé
legyen a szívük és a Hazáé az életük.
Schweidel
József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó,
az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új
forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott
világot.
Poeltenberg
Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
Török Ignác:
Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem
parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az Isteni áldozat
mellett oly törpe az én áldozatom.
Knézich
Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én
is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
Nagy-Sándor
József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok
Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
Leiningen-Westerburg
Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal
is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és Hazám,
tudom megértik azt a szolgálatot.
Damjanich
János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk
elviselni azt.
Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és Hazám
szolgálatáért lángolt.
Forrás: HarmoNet
Assisi szent Ferenc ünnepe a Miskolc – Minorita Templomban
2011. október 4.
Ez évben az ünnepi
szentmisét Palánki Ferenc egri segédpüspök atya, a Miskolc -
Mindszenti templom plébánosa mutatta be, és az ünnepi
prédikációban is tőle hallhatunk értékes és megfontolandó,
valamint követendő gondolatokat Szent Ferencről. A prédikációt
Szent Ferenc életének azzal a jelenetével indította püspök atya,
amikor Matteo testvér megkérdezi Szent Ferencet: „Miért pont téged
követ a világ? Mi a te titkod?” Matteo testvér e kérdéseiből
kiindulva igyekezett bemutatni püspök atya Szent Ferencet, vagy
inkább igyekezett megadni a választ Matteo testvér kérdéseire. S
tette ezt olyan módon, hogy aktualizálta egyben a mai korra is
Szent Ferencet, vagyis bemutatta, hogy az, amit Szent Ferenc
megélt, megtett a maga korában, az ma is élhető és megtehető, ma
sem lehetetlen úgy élni, mint Szent Ferenc a maga korában, kb. 800
éve.
Szent Ferenc úgy élt
itt a földön, mint a mennyországban, ezért nem a haláláról, hanem
az ő dicsőséges átmeneteléről, tranzitusáról beszélünk e világból
a túlvilágba. Ez az átmenet épen az előbb említett életstílusa
miatt nem volt számára törés, és éppen az volt az ő titka, ezért
van annyi követője ma is.
Szent Ferenc titka
három szóban összefoglalva így hangzik: szegénység, egyszerűég,
alázat.
Szegénység: - olyan
emberré tudott válni, akire igazak szent Pál apostol szavai: „bár
szegények vagyunk, de mégis sokakat gazdagítunk,
-
hite szerint cselekedett,
-
kivetette életéből a vagyont, még azt
is, amit emberi szempontból megkaphatott volna, sőt a bűnt is
kivetette az életéből.
Mindezt azért tette,
hogy Istenre tudjon hagyatkozni, Istennek teljesen átadja magát,
Istenre bízza magát teljesen, és Isten legyen az egyedüli
gazdagsága. Emberi szempontból ez logikátlan, de a hitben és a
hit szerint élve nagyon is logikus. Ez nem azt jelenti, hogy nem
szabad logikusan gondolkodni. A hit tette ettől sokkal több, hinni
azt jelenti, hogy Istene van az embernek, és Isten a legfőbb
számára, ezért mindene meg van. Arra vigyáz, hogy Istent meg ne
bántsa, hanem csak Istenhez ragaszkodjon, hiszen Ő tesz minket
emberré, másokat gazdaggá tevő emberekké.
Egyszerűség: nem
bonyolítja túl a dolgokat, nem magyarázza meg magát és a hibáit,
képes radikálisan lépni és megtenni Isten akaratát. Szent Ferenc
is mindenekfölött szerette Istent, mindenben megpróbálta meglátni,
észrevenni. Az egy a legteljesebb szám, mivel Isten egy, de egy
van belőled, egy van belőlem is. egyszerűvé vagy egyszerivé válni
azt jelenti, hogy hasonlóvá kell válni Istenhez. Szent Ferenc sem
az első napokban kapta meg a stigmákat, hanem akkor, amikor már
ajándékként tudta értékelni a betegséget, a szenvedést, és a
leprásban is felismerte Krisztust és már nem elfordult tőle, hanem
ápolta, sőt megtudta csókolni, mint Krisztust. Szent Ferencet csak
Isten vonzotta, csak Istent akarta.
Alázata: élete vége
felé Illés testvérék kivették a kezéből a rend vezetését. Istent
kérdezi Ferenc ekkor is: „Uram! Hová lett a rendem? Ez az én
rendem?” „Nem, Ferenc, ez nem a te rended, ez az én rendem!” Az
volt az igazi alázat és az alázat csúcsa szent Ferenc részéről,
hogy ezt is elfogadta, és képes volt arra, hogy ettől kezdve csak
egy egyszerű testvér maradjon.
A szegénység
felszabadítja az embert, hogy Istenben gazdagodjon, az egyszerűség
Istenhez teszi hasonlóvá, az alázat pedig felmagasztalja az
embert.
fra Huszka György
Felszentelték a nyírbátori minorita
templomot
A református templomhoz hasonlóan,
a nyírbátori minorita templom is kiemelkedő
alkotása a magyarországi késő gótikus építészetnek.
Báthory István vajda építette az 1480-as években,
minorita szerzetesek kolostortemplomaként, és a Báthory család
temetkezési helyének: őt magát is ide temették.
1587-ben Petrasko
román vajda feldúlta a templomot; az ekkorra már református hitre
tért lakosság a templommal keveset törődött. 1717-1725
között építette újjá
Kelemen Didák minorita tartományfőnök. Ekkor nyerte el ma
is ismert gótikus-barokk alakját.
Hasonló stílusban
épült, mint a mai református templom. Erre a déli oldal és a
szentély támpillérei, valamint a pillérek közötti magas,
csúcsíves, gótikus kőráccsal ellátott ablakok utalnak. A hajdani
hálóboltozat a XVI. században beomlott, helyére került a mai
mennyezet. A keskeny nyugati homlokzat előtt XVIII. századi szép
barokk előcsarnok van. A templombelső legfőbb értékei a pompás,
remekbe faragott barokk oltárok és szószék, amelyek a XVIII.
század első felében készültek. Északon alacsony torony és
kolostorépület csatlakozik a templomhoz. A nyugati előcsarnok a
XVIII. század második felében készült barokk építmény, mögötte
gótikus kapu húzódik meg.
Az 1731-ben
készült Passió vagy Krucsay oltár Európában
egyedülálló módon idézi meg mind a tizenkét stációt; alakos
faragványaiban még a késő gótika hagyományai fedezhetők fel. A
Krucsay oltár második szintjén a Krucsay-címer látható, Krucsay
János Szabolcs megyei alispánnak és feleségének, Tolvay
Borbálának nevével és a címer elhelyezésének évszámával.
Eperjesi mester készítette, és felirata ellenére 1731-ben már a
templomban állott. Az oltár keletkezésének érdekes
története van. Krucsay Jánosnak, Rákóczi kapitányának
első felesége nem volt a házastársi hűség mintaképe. A férj egy
ideig tűrte hűtlenségét, aztán bíróságra adta, de a halálos
ítélettel végződött első per után mégis megbocsátott neki még a
kivégzés előtt. Ám reverzálist íratott alá vele, hogy további
hűtlenkedés esetén akár meg is ölheti, és vagyona férjére száll.
Az asszony nem tért jó útra, a vármegyei törvényszék ismét halálra
ítélte. A pocsaji hóhér 1728-ban pallossal a fejét vette. Krucsay
János három hónap múlva megnősült - talán engesztelésül állíttatta
az oltárt.
Nagyon szép
barokk munka az 1751-ben készült Szent Anna és Piéta oltár is. Itt
található Károlyi József fa epitáfiuma 1803-ból.
Kárpátinfo.net
Erdő Péter bíboros, prímás,
esztergom-budapesti érsek május 14-én ünnepi szentmisében
újraszentelte a „Hit és egészség” turisztikai projekt keretében
felújított nyírbátori Római Katolikus Minorita Templomot, és
felszentelte a templomhoz tartozó minorita kolostor most épült
negyedik szárnyát, a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és Közösségi
Házat.
Az ünnepi
szertartáson egyházi és világi méltóságok, a város és a
környékbeli falvak hívei, zarándokai, a lengyelországi Rawa
Mazoviecka testvérváros delegációja és zarándokai is részt
vettek.
Elsőként Bosák
Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a templom történetét, a
felújítás körülményeit idézte fel. Erdő Péter bíboros homíliájában
örömét fejezte ki a templom teljes megújulásáért, amely nemcsak a
város és az egyházmegye, hanem az egész magyar katolikus egyház
számára jelenti az idők bíztató jeleit.
Amikor Jézus
szenvedése előtt a jeruzsálemi templom pusztulását megjövendölte,
azt is mondta, hogy a lerombolt templomot harmadnapra fölépíti.
Akkor saját testének templomára gondolt. A templomban Krisztus
teste az Eucharisztiában áldozat, táplálék, lakoma. Ettől szent
helyek a keresztény templomok. Itt mutatjuk be a szentmise
áldozatot, vesszük magunkhoz Krisztus testét, itt részesülünk a
szentségekben és itt borulhatunk le az Oltáriszentség előtt. Nem
találkozhatunk közvetlenebbül másutt Istennel, mint itt –
fogalmazott a bíboros.
Ezután a bíboros
Kelemen Didák minorita szerzetes áldozatos szolgálatát emelte ki,
aki maga is építője volt az 1480-ban Báthory István erdélyi vajda
által épített gótikus stílusú, nyírbátori templomnak, amikor azt
130 évvel a lerombolása után 1717-ben újjáépítette. A
Felső-Tiszavidék apostolának is nevezett szerzetes a katolikus
vallás üldözésének idején a lerombolt templomok helyett új
templomok és iskolák építését szorgalmazta.
A szertartás után
Erdő Péter felszentelte a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és
Közösségi Házat, amelynek díszudvarán Kalna Zsolt, a Minorita rend
tartományfőnöke megszentelte az erre az alkalomra készített Bátori
Vér nyírségi italkülönlegességet. Ezt követte a testvérváros Rawa
Mazoviecka delegáltjainak köszöntése, akik elhozták városuk
üdvözletét és ajándékát a II. János Pál pápa boldoggá avatására
készített albumot. Végül Balla Jánosné a város polgármestere,
mint projektgazda mondott köszönetet munkatársainak a mintegy
három éves megfeszített munkáért.
A negyedik
szárnyban a plébánia, és az emeleti részen kolostor kialakítása
mellett rendezvény udvart is építettek, lehetőséget adva arra,
hogy bekapcsolódhassanak ezzel a város zenei, kulturális életébe.
A különleges akusztikával rendelkező zárt rendezvény udvart az
ünnepség befejezéseként a Nyíregyházi Cantemus Kórus
hangversenyével avatta fel – tájékoztatta szerkesztőségünket
Kovács Ágnes.
A felújításról, a
lelkipásztori központról és a minorita rendházról bővebben az
egyházmegye
honlapján
olvashatnak, Erdő Péter bíboros beszéde pedig a Beszédek
rovatunkban található.
Magyar Kurír
TRANZITUS -
SZENT FERENC BOLDOG HALÁLÁRA EMLÉKEZNEK A FERENCESEK
A
ferences rend alapítója 1226. október 3-án, az assisi
Porciunkulában adta vissza lelkét a Teremtőnek. A ferencesek azóta
a világ minden részén megemlékeznek Szent Ferenc tranzitusáról,
vagyis az átköltözéséről a földi életből a mennyei hazába. Az
alapítás 800. éve alkalmából meghirdetett jubileumi esztendőben a
hazai ferences templomokban a szép és ősi tranzitus szertartását
október 3-án vagy 4-én este tartják.
A liturgia központi eleme a 141.
zsoltár, amit a szerzetesek a szent halálakor énekeltek. Annál a
sornál, amelyiknél a szent meghalt, a közösség tagjai letérdelnek,
a templom elsötétül, majd a zsoltár végén kitárt karral csendes
imádság következik. A szertartást a Szent Ferenc-ereklye előtti
tiszteletadás és a közösség vezetőjének ünnepélyes áldása zárja.
Süteményt kért utolsó levelében
Halála előtt Szent Ferenc magához
hívta egyik társát, és így szólt hozzá: „Drága testvérem, Isten
kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a betegségben néhány napon
belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony mennyire
tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha nem lehetne
jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben akar még látni,
jöjjön.”
A testvér elhozta az
írószerszámokat, Szent Ferenc pedig ezt a levelet diktálta neki: „Jacopa
Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus
szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek
közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az ő
végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt
lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, azonnal indulj
el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába. Hozz magaddal
darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint
viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is,
hozzál abból a süteményből, amit készíteni szoktál, amikor Rómában
beteg voltam."
Ám a levélírás közben Isten tudtára
adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már közeledik a
kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben kért tőle.
Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja abba az
írást, mert nincs már szükség rá. Nagyon meglepődtek a testvérek,
vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja elküldeni a
levelet. Némi idő elteltével erősen zörgetnek. Amikor a kapus
kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két szenátor
fiával és nagy lovas kísérettel.
Jacopa asszony egyenest Szent
Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent Ferenc lelkét nagy
öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa asszony is boldog volt,
hogy életben találta, és beszélgethet vele. Akkor aztán elmondta,
hogy Rómában imádság közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc
halálán van, érte akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat,
amiket, mint mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent
Ferenchez, és enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettől
megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus
sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta,
és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy
tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon
nem tudták elszakítani onnan.
Hosszú idő után végül mégis
fölemelték, félrevonták. Szent Ferenc halála alkalmával nemcsak
Jacopa asszony és kísérete, hanem számos assisi polgár is látta és
megcsókolta a dicsőséges sebhelyeket, többek között Szent Klára és
nővértársai is, akik vele együtt Szent Ferenc temetésén is jelen
voltak.
Szent Ferenc 1226. október 3-án,
szombaton költözött el e világból és másnap, vasárnap volt a
temetése. Ez volt huszadik esztendeje megtérésének, vagyis amióta
megkezdte a vezeklő életet. A szent sebhelyek elnyerése óta két
év, születése óta pedig negyvenöt esztendő telt el.
(Részlet, Assisi Szent Ferenc
virágoskertje, Fioretti – Agapé, 1999.)
Forrás:
Magyar Kurír
Kedves
Testvérek!
FERENCES CSALÁDOK TALÁLKOZÓJA
Az előzetes
terveknek megfelelően szeptember 23-25 között Egerben, a Szent
Hedvig Kollégiumban rendezzük meg a Ferences Találkozót. A program
nagyjából összeállt, Jacob atya OFM Cap. elfogadta a
meghívásunkat, s a találkozó alatt végig velünk lesz. A részletes
programot hamarosan küldjük. Most a jelentkezési lapot küldöm
csatoltan. Kérem, hogy szeptember 9-ig küldjétek vissza kitöltve.
Szeretette :
fra
Zsolt
MIT
ADHAT A CSALÁD A SZERZETESSÉGNEK ÉS A SZERZETESSÉG A CSALÁDNAK?
FERENCES
CSALÁDOK TALÁLKOZÓJA
EGER, 2011. 09. 23.- 25.
Péntek,
2011. 09. 23.
15. 00:
Gyülekező
15. 30:
Szentmise a Templomban: fra Sergio OFMCap
16. 15:
Tanítás: Ft. Szabó József: „Ha ismernéd Isten ajándékát…..:
17.00: Szünet
17. 10:
Tanítás: Ft. Szabó József
17. 55:
Szünet
18.05:
Tanítás: Ft. Szabó József
18.45: Esti
Dicséret
19.00: Vacsora
20.00:
Beszámoló a Világifjúsági Találkozóról: fra Didák OFM
21.00:
Befejező imaóra
Szombat,
2011. 09. 24.
7.30: Reggeli
Dicséret
8.00: Reggeli
9.00: Tanítás:
fra Iacob OFMCap
9.45: Napközi
imaóra
10.00: Szünet
10.15:
Tanítás: fra Iacob OFMCap
11.00: Szünet
11.15:
Tanítás: fra Bogdan OFMConv: Maximilian Kolbe és a szerzetesi
család
12.00: Ebéd,
szabadidő
14.00:
Tanítás: fra Iacob OFMCap
14.45: Szünet
15.00:
Tanítás: fra Iacob OFMCap
15.45:
Templombemutatás: fra György OFMConv
16.20: Szünet
16.40: Esti
Dicséret a Templomban
17.00:
Szentmise a Templomban: fra Tihamér OFM
18.10:
Tanítás: fra Pál OFMConv: Árpád-házi szent Erzsébet az édesanyák
példaképe
19.00: Vacsora
20.00:
Rekreáció a TORG Kisnővérek vezetésével
21.00:
Befejező Imaóra
Vasárnap,
2011. 09. 25.
7.30: Reggeli
Dicséret
8.00: Reggeli
9.00: Tanítás:
TORG Kisnővérek
9.45:
Szegénygondozó Nővérek negyedórája
10.00: Szünet
10.20: Mit
viszek magammal???????
11.00: Napközi
Imaóra, utána szobák kiürítése
12.00:
Szentmise a Templomban: fra Zsolt OFMConv
13.00: Ebéd,
utána hazautazás
Ferences
családok találkozója volt Egerben
Ferences családok találkozója volt
Egerben 2011.09.23-25. között. Melynek házigazdája a Minoriták
voltak. A férfi szerzetesrendek a házigazdák mellett
Kapucinusoktól és Kisebb Testvérektől is jelen voltak. A női
szerzetesrendekből itt voltak Assisi Szent Ferenc Leányai
Kongregációból, Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreitől,
Ferences Mária Misszionárius Nővérektől, Ferences Szegénygondozó
Nővérektől és Szent Ferenc Kisnővéreitől. A világiak részéről a
Ferences Világi Rend tagjai. Minden évben megrendezésre kerül a
Ferences találkozó, így mindig más szerzetesrend ad otthont e szép
családi alkalomnak. A mostani találkozónak a címe: Mit adhat a
család a szerzetességnek és a szerzetesség a családnak?
Hétvégén hallhattunk tanításokat.
Pénteken Sorskönyvről a Biblia tükrében Szabó József előadásában
az Egri Szeminárium Spirituálisa. Este pedig beszámoló volt a
Világi Találkozóról fra Didák OFM személyében. Szombaton Assisi
Szent Ferenc lelkiségéből és regulájából merített az esemény
főelőadója Jacob Chamakalayil, indiai származású kapucinus.
Életünk viszont tagságaira vetítette rá Szent Ferenc lelkiségét.
fra Bogdan OFMConv a Maximilian Kolbe atyának az életét és
lelkiségét, odaadását világította meg a szerzetesség oldaláról.
fra Pál OFM Conv: Árpád-házi Szent Erzsébet az édesanyák példaképe
címmel tartott előadást, melyben kifejtette azokat a párhuzamokat,
amikkel összehasonlítható a Szűz Máriával Árpád-házi Szent
Erzsébet. Mind ezeken belül hangsúlyozva a Szent Erzsébet Ferences
lelkületű életét, rámutatva arra, hogy Szent Ferenc megismerhette
Erzsébet szentségi életét, melyről írásos dokumentum is tanúságot
tesz. Vasárnap a TORG kisnővérek előadást tartottak a szerzetesség
és a család párhuzamáról, valamint arról, hogy egyik a másik
nélkül nem létezik a maga teljességben. fra György OFMConv
megvilágította számunkra Minorita templom építészeti és festészeti
jelentőségeit, ezen belül is az oltárok a freskók és szobrok
ábrázolás módjait. Valamint az ott található és egyedülálló
ereklyékről.
A napot és ezt a szép találkozót
fra Zsolt OFMConv celebrálásával délben Szentmise zárta.
BÍRÓ ANTAL
ATYA ERDÉLY LEGIDŐSEBB PAPJA
Tudta, mire vállalkozott
Szeptember 5-én
töltötte be 93-ik születésnapját, szeptember 20-án pedig pappá
szentelésének 70-ik évfordulóját ünnepli.
Jövő vasárnap, szülőfalujában, a
Zetelaka melletti Küküllőkeményfalván ünnepi szentmisén vesz
részt, melyet a helyi közösség szervez a 70 éves rubin jubileum
alkalmával. A jelenleg Szászvároson szolgáló Bíró Antal atya
ugyanis Erdély legidősebb aktív katolikus papja.
93 évesen még kertészkedik, gondozza
a paradicsomot, paprikát a ferences rendi kolostor kertjében. A
sajtót és napi eseményeket rendszeresen figyelemmel követi,
memóriája tökéletes. Öröm vele beszélgetni, hiszen Antal atya élő
történelem.
Még magyar időben született, néhány
hónappal Erdély elvesztése előtt. „Most szezonja van a magyar
honpolgárságnak, de én nem kérem, mert én annak születtem és soha
sem mondtam le róla. Ha elfogadják igazolványomat, elmegyek
szavazni”.
Márton Áron püspök
példamutatásán
Székely létére élete nagy részében
távol élt a Székelyföldtől. A történelmi viharok miatt.
Pontosabban a félévszázados kommunista rémuralom miatt.
– Pályámat kerékbe törte a
diktatúra. A ferences rend faragott embert belőlem, 3 diplomát
adott. Márton Áron püspök szentelt pappá 1941. szeptember 20-án.
Akkor megkérdezte tőlem: „fiam, tudod-e, mire vállalkoztál?”
Mert kemény vállalkozásba fogott,
nem sokára azután, hogy Kolozsváron 1944-ben elvégezte az
egyetemet, jött a kommunismus, határtalan gonoszságával. 1948-ig a
székelyudvarhelyi római katolikus gimnázium tanára volt, magyar és
német nyelvet tanított, emlékszik vissza reményteljesnek ígérkező,
felívelő pályafutása kezdetére. 1948-ban megszüntették a
felekezeti oktatást, vagyis kommunista uralom alá helyezték a
tanügyet. Márton Áron püspök azonban hajthatatlan volt az
önkénnyel szembe és elrendelte, hogy római katolikus papnak nincs
mit keresnie marxista iskolában. Ezzel kénytelen volt búcsút venni
a tanügytől.
1949-ben, két év kemény munka után
elkészítette doktori disszertációját. A kolozsvári egyetemen azt
javasolták neki, hogy dolgozatába vigyen be marxista elemeket,
különben szó sem lehet doktorátusról. Márton Áron püspökhöz
fordult tanácsért és el is fogadta azt. A megtestesült gonosszal
nincs kompromisszum. Nem bánta meg, hiszen „Márton Áron püspöknek
köszönhetem gerincességemet és a magyarságba vetett rendíthetetlen
hitemet”.
1949-ben részt vett az utolsó
nyilvános csíksomlyói pünkösdi búcsún, melyen Áron püspök
celebrálta a szentmisét. Szavaira most is jól emlékszik: „Ne
hazudjatok, ne hazudjatok, ne higgyetek olyan embereknek, akik
kiskanállal ették a tudományt”. Ezeket mondta a püspök, utóbbi
egyértelműen a pártaktivistákra utalt.
Szembe az istentelen önkénnyel
Híveivel együtt tért haza
Csíksomlyóról Zetelakára. Egyszer csak az egy kilométer hosszú
processzió elkezdte énekelni a magyar himnuszt. Másnap
letartóztatták, 33 napig tartották a székelyudvarhelyi Securitate
pincéjében. „Amikor a kihallgató tiszt megkérdezte a nevemet,
ráförmedtem: nem szégyelled magad, olvasd el az aláírást érettségi
okleveleden.” Nem sokkal azelőtt kevés tudással engedtem át az
érettségin. Elpirult. Egyszerűen nem kellett félni a szekusoktól,
bátran szembe kellett szállni velük, a lelkük mélyén tudták,
mekkora gazemberek.
– Közismert, hogy mindenütt a
semmirevaló, lusta söpredék állt a kommunizmus szolgálatába.
Apropó, Székelyudvarhelyen a szekusok románok voltak vagy
magyarok?
– Csupa magyar garnitúra volt.
7 év kényszerlakhely után (előbb
Máriaradnán, majd a Kovászna megyei Esztelneken) 1958-ban
visszatérhetett az egyházba, de nem a gyulafehérvári erdélyi
egyházmegyébe, hanem a temesváriba, Neudorf gazdag sváb községbe.
Három év után Gyorokra került, ahol 10 évig volt plébános, majd
Simándra, ahol 1993-as nyugdíjazásáig szolgált.
– Miután a temesvári
egyházmegyébe került, a Securitate nem zaklatta, nem próbálta
beszervezni besúgónak?
– Dehogynem. Már 1956-ban próbáltak beszervezni. Gyorokon,
Simándon, ahova kerültem, rögtön megkörnyékeztek. Mindig
ellentmondtam nekik. Fenyegetőztek, zaklattak, zsaroltak,
behívattak a Securitatéhoz, elvették a kishatár-átlépőmet, mindent
megpróbáltak. Mindenekelőtt a gyónás szent titkára, s a magyar
irredentizmusra voltak kíváncsiak. Eszem ágába se volt
együttműködni velük. De aki erős volt, azt nem tudták megtörni.
Kollégáimnak, akiket a szekusok hasonlóan környékeztek meg, mindig
ezt mondtam: bátran szálljatok szembe velük, nem kell félni tőlük.
Egy idő után rájöttek, hogy semmire se mennek velem, békén
hagytak.
Időskori kivirágzás
Antal atya élete 2003-ban vett újabb
fordulatot, amikor Böjte Csaba atya meghívására Szászvárosra jött.
„A lombjait hullató 85 éves öreg fa kirügyezett, felvirágzott”.
Csaba atya odaadása, magyarságért tett áldozata, lelki kisugárzása
virágoztatta ki. Sőt, élete utolsó felvonását, ahogy az azóta
eltelt és előtte álló időt nevezi, tartalmasan, lendületesen tölti
el. Tavaly, 92 évesen létrehozta a Szent Antal Alapítványt!
Melynek célja ugyanúgy, mint a Csaba atya által létesett Szent
Ferenc Alapítványé, a magyarság szellemi, erkölcsi felemelése.
Mert a nemzet nemcsak politikailag csonka, szelleme, erkölcse
ugyanúgy csonka. Az erkölcsi, szellemi felépülés a nemzeti
felemelkedés kulcsa. Csupán alapítványa célközössége más: míg
Csaba atya a társadalom peremére szorult gyerekekben karolja fel
az óriási emberi értéket, Antal atya alapítványa a társadalom
felső rétegét célozza. „A nagy gondolatok, nemes eszmék nem a
mezőn, libapásztorok között, nem szántóföldeken hangzottak el,
hanem fórumokon, tanult emberek között.” Ebből a célból idén,
2011-ben könyvet írt, melynek célja, hogy kiáltó szó legyen Erdély
magyar ifjúságának. A könyvet pappá szentelésének 70 éves rubin
jubileumán mutatja be jövő vasárnap a székelyföldi közösségnek.
Isten éltesse sokáig, Antal atya,
erőben, egészségben, az utolsó felvonás legyen minél hosszabb és
szebb.
Forrás: nyugatijelen.ro
OLTÁRT EMELNI NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG
Oltárt emelni nem hétköznapi dolog.
Hiszen nemzedékek imádkoznak elődeik által állított oltároknál,
becsülve az örökséget, s újat emelni akkor van késztetés, ha új
gondolattal, formával, kifejezéssel gazdagíthatjuk Istenünk
tiszteletét. Az Isteni Irgalmasság tiszteletét a lengyel Fausztyna
nővér terjesztette el a katolikus világban, s őt az irgalmasság
pápája, az ennek a tiszteletnek egyben ünnepnapot is adó, szintén
lengyel II. János Pál avatta szentté. Templomunknak, többek között
jelenlegi plébánosunk, Bogdan atya folytán, erős kötődése van a
lengyelekhez, s Irgalmas Jézus képpel és Szt. Fausztyna ereklyével
is bírunk. János Pál pápánk fényképe pedig halála óta állt a Szt.
József kápolnában, s ő, csakúgy, mint életében, halála után is
óriási tiszteletnek és szeretetnek örvend híveink körében. János
Pál boldoggá avatása kapcsán határozta el a képviselőtestület,
hogy az Irgalmasság-képet és az ereklyét egy-egy új Fausztyna és
János Pál képpel kiegészítve, egységesen állítja föl, teszi
láthatóvá a hívők részére. Eleinte csak együvé, egy falra kívántuk
tenni a képeket, de a tervezés folyamán késztetés ébredt, hogy ezt
a csodálatos eszmei és új ikonográfiai egységet alkotó
képcsoportot oltárrá szervezzük. Isten dicsőségére, nemzedékünk és
az utánunk jövő nemzedékek szolgálatára.
Hármas oltárrá, főképként középen,
az Isteni Irgalmasság képe, baloldalt Szt.Fausztyna nővér, az
eredeti kép megfestetője, kultuszának elterjesztője, jobboldalt II.
János Pál pápa, Fausztyna szentté, az irgalmasság ünneppé emelője.
Fausztyna a múlt században élt, János Pált idén avatták boldoggá,
így ez egy új ikonográfiai egység az évezredes keresztény
kultúrában. Tudomásunk szerint első is a maga nemében, lehet, egy
marad, de lehet, hogy hasonló ábrázolások kiinduló mintája lesz.
A főkép nagyobb, magasabb, mint a
többi, koronája a boltozati mezőbe (a mennyei szférába) nyúlik.
Ennek a képnek erős kétoldali kerete van, míg a mellékképek
középre eső oldalán önálló keret nincs, itt a középső képhez, az
Úrhoz támaszkodnak. (Ez kissé a szárnyasoltárok felépítésére is
emlékeztethet, hiszen a templom eredeti barokk berendezését a
szárnyasoltárairól híres Lőcséről jött fafaragók készítették.)
Jelképezi ez az Isteni Irgalmasságba vetett hitüket, s ezért
fordulnak a mellékalakok Krisztus felé.
Az oltáron a kereszt egyértelműen
sehol nem jelenik meg, de a képek csoportja görög, az aranyozott
négyzetek latin keresztet idéznek. Számmisztikájában a hármas,
hetes számok dominálnak, ahol valamit három egyenlő részre kellett
osztani, ott végtelen számra jött ki a rész.
Adódott, hogy az oltárt a János Pál
kép helyén állítsuk, szemben a Szt. József oltárral. Magasságilag
az oltár nem vetekszik a kápolna első oltárával, de nem is marad
el tőle. A Szt. József oltár, csakúgy, mint a többi kápolna
oltárai, a XIX. sz. elején készült klasszicista stílusban (kis
barokk átmenettel, az egykori tűzvész után megmaradt, s beépített
barokk oltármaradványokkal). S bár vannak az eredeti barokk
berendezésből egészében is megmaradt darabok (pl. padok, szószék),
mindenképp a klasszicista stílus uralja a templom enteriőrjét.
Ehhez, a barokkot „tiszteletben tartó” klasszicista attitüdhöz
igazodott Menner László miskolci építész a főoltár új
szentségtartójának tervezésekor, amikor is klasszicista, azon
belül is talán ampírra emlékeztető, formavilágot használt barokk
elemekkel 1953-ban.
A most emelendő új oltár stílusában
is ehhez a klasszicista vonulathoz, illetve a Menner-féle
megoldáshoz igazodik, oly módon, hogy hangulatában klasszicista (ampír),
részleteiben mai, modern elemekből áll össze. Eredeti
stíluselemeket, jegyeket nem másol, „cirádát” nem alkalmaz. A
barokk jegyeket nem idézi meg, mert a hátsó mellékkápolnák tisztán
klasszicista berendezésűek.
Fölépítésében hagyományos falioltár,
talapzat-asztallal, képlábazattal (benne szentségtartóval),
képmezővel és zárókoronával.
Az oltár felvidéki, szlovákiai
tölgyfából készül, szekrényes keretszerkezettel.Színezése igazodik
a Menner-féle szentségtartóhoz, nemes színek, tölgyszín
visszafogott mértékű aranyozással.
Szolgáljon ez az oltár Isten
dicsőségére, lelkünk megtisztulására nemzedékek hosszú során át!
Ámen!
Szunyogh
László mérnök úr
AZ ISTENI IRGALMASSÁG OLTÁRA
Aug. 20-án, Szent István király
ünnepén, az esti 18 órai szentmisében Jan Zajac, krakkói
segédpüspök atya, az Isteni Irgalmasság Bazilikájának igazgatója
megáldja az Isteni Irgalmasság oltárát, amely három kép
kompozíciója: Az Isteni Irgalmasság, szent Fausztyna és boldog II.
János Pál pápa képe. Így hangzott a hirdetés a miskolci Minorita
templomban, amely nagyon sok ember érdeklődését felkeltette.
A 18 órakor kezdődő misére a
templom zsúfolásig megtelt. Az ünnepélyes bevonulás után az
egyházközség képviselőtestületének világi elnöke köszöntötte a
püspök atyát és az egybegyűlteket, majd a püspök atya szólt néhány
mondatot. A feltámadt Krisztus az irgalmasságával akar hozzánk
közelíteni. Átéljük Krisztus irgalmasságát, amely felénk sugárzik
a gyönyörű oltárról. Az egyik oldalon Fausztyna nővér áll Jézus
mellett, figyel a Megváltó szavaira. Amit fülével hall, ajkával
közvetít számunkra. A világban szükség van ilyen apostol nőre, aki
elhozza Jézus igazságát. Itt van boldog II. János Pál pápa
ereklyéje is a vérrel átitatva. Kövessük a szenteket, hogy
elnyerjük Isten adományát, kérjük Isten bocsánatát a szentmisében.
Bűnbánattal folytatódott a szentmise.
„A feltámadt Krisztus itt van
köztetek – kezdte
homiliáját a püspök atya - én élek, ne féljetek!” Három
szenttel éljük át az irgalmasságot. Együtt haladnak Jézus felé.
Fausztyna nővér, Boldog II. János Pál figyelnek a feltámadt Jézus
szavára. Tanuljunk ezektől a személyektől. Ne félj, mert veled
vagyok, s hirdesd a világ felé az irgalmasságomat – mondta Jézus
Fausztyna nővérnek. Szüksége van a világnak ezekre a szavakra.
A mai nap szentjéről Szent István
királyról is meg kell emlékezni. Ő az a király, aki Magyarország
alapjait lerakta. Ő az, aki a házát sziklára építette. 1000 évvel
ezelőtt erős fundamentumra épített. Isten irgalmára és isteni
bölcsességre. Igazi keresztény példakép. Isten igéjét feltétel
nélkül követte és tettekre váltotta. Mi is legyünk nyitottak Isten
felé, ugyanakkor tudjuk elfogadni a másik embert. Fausztyna nővér
is fölfedezi Jézusban a Mestert, s elfogadja a másik embert. A
szegények iránt irgalmas tudott lenni. Különösen fontos ebben a
modern korszakban Jézus szavait valóra váltani. Itt van velünk
boldog II. János Pál pápa. Ereklyetartóban elhozta a püspök atya
az ereklyét, a pápa reverendájából való vérrel átitatott
ruhadarabot. Kövessük őt irgalmasságban és szeretetben! Ő tudott
térdepelni Isten előtt és az emberek előtt. Egész életét a
fölséges Isten előtt térdepelte le. Aki találkozott vele
észrevette a mélységes kapcsolatát Istennel. Isten irgalmasságába
helyezte életét, s a szenvedés nem törte meg. Minden emberben
Isten képmását látta. Kitárt karral és szeretettel akart az
emberek felé közelíteni, minden emberrel együtt tudott érezni.
Totus Tuus által Isten és az emberek felé közeledett. Legyünk mi
is az irgalmasság apostolai a Totus Tuus által. Csak az isteni
irgalmasságban talál a föld békességet. Jézusom bízom benned –
fejezte be a beszédét a püspök atya.
A szentmise végén megáldotta az
oltárképeket, s elhelyezte az ereklyét. Elimádkozta az irgalmas
rózsafüzér egy tizedét, ezután következett a megemlékezés az
isteni irgalmasságról.
Templomunk 5 évvel ezelőtt Pawel
atya jóvoltából egy Irgalmas Jézus képpel és szent Faustyna
ereklyével gazdagodott. Ezt a képet is püspök atya szentelte meg.
Így templomunkban az Isteni Irgalmasság tisztelete tovább
fokozódott, erősödött. Ahogy megtudtuk, hogy II. János Pál pápa
boldoggá avatják, elhatároztuk, hogy az Irgalmas Jézus mellett,
szent Faustyna, az irgalmasság titkárnője, valamint boldog II.
János Pál pápa, mint az irgalmasság „nagykövete” képeit egy közös
oltárra helyezzük. Ez az oltár emlékeztessen mindnyájunkat az
Isten feltétel nélküli irgalmasságára, Faustyna nővér egyszerű
lelkiségére, amely irgalmas cselekedetek gyakorlását, az Istennel
való élő kapcsolatot sürgeti, valamint II. János Pál tanításának
erejéből merítve bizalommal nyissuk meg szívünket Krisztusnak, az
ember egyetlen Megváltójának üdvözítő kegyelme előtt.
Az irgalmasság oltárt Szunyogh
László egyházközségük képviselő testületének tagja tervei szerint
a Ro-Pánt Bt. gyártotta le és építette fel. Köszönjük áldozatos,
fáradságot nem kímélő szép munkájukat. Isten áldása legyen rajtuk.
Az oltáron egy nagyobb ereklyetartó
is található, amelyben szent Faustyna ereklyéje mellett püspök
atya közreműködése által elhelyezzük boldog II. János Pál pápa
vérével átitatott ruhája darabját tartalmazó ereklyéjét is.
Reméljük, hogy ez az oltár Isten dicsőségét szolgálja nemzedékeken
keresztül, Faustyna nővér szavait ismételve:
„Irgalmas Jézus, Veled bátran
indulok harcba és csatába. Nevedben mindent teljesítek és
legyőzök. Istenem végtelen Jóság, kísérjen mindig és mindenben
végtelen irgalmad” (Napló 859)
Ebből, és boldog II. János Pál
bátorító üzeneteiből nyerjünk erőt.
Most pedig felkérem püspök atyát,
mutassa be az Isten irgalmas szeretetét magába foglaló
Eucharisztiát, szentmisét, és Isten dicsőségére szentelje meg az
új, irgalmasság oltárt
Takács János, világi elnök
A MISKOLCI RENDI
TEMPLOMUNK BÚCSÚJA
Üdvözlégy ó fedhetetlen
tisztaságú Szűzanya - Élet és erény leánya, Boldogasszony Mária -
Légy erőnk a bűnveszélyben, a halálban ápolónk - Lelki üdvünk
szent ügyében légy Fiadnál pártolónk.”
A lelki ajándék méltó
fogadására a Boldogságos Szűz Mária mennybevitelének ünnepére,
templomunk nagybúcsújára háromnapos lelki felkészülést tartottunk.
Első
nap, péntek:
aug. 12.
A 18 órakor kezdődő szentmise után
Klára és Ágnes nővérek elmélkedtek Szent Ferenc atyánk hálaadó
költeményéről, a Naphimnuszról. A kozmikus hálaadó ének 1224-ben
keletkezett, amikor már Szent Ferenc nagyon beteg volt. Egy
testi-lelki gyötrelmek között átvirrasztott éjszaka után,
közvetlenül a halála előtt készült, abból az alkalomból, hogy
Assisi püspöke és a világi vezetője (podeszta) összeveszett. A
püspök kiközösítette a podesztát, erre Szent Ferenc megírta a
kiegészítéseket, majd elküldött hozzájuk egy ferences testvért.
Miután a testvér elénekelte a Naphimnuszt, a podeszta térdre esett
és a püspök megbocsátott neki.
A költeményben négy őselem (föld,
víz, levegő, tűz) jelenik meg. Azokban a művekben általában, ahol
megjelenik a négy őselem a kétarcúság együtt jelenik meg (a tűz
melegít-pusztít). Itt csak a jó jelenik meg.
Ferenc haláláról beszéltek még a
nővérek, amely testi-lelki nyomorúságban várt rá. (szegénység,
szeme világának elvesztése..), mégis tudott a dicséret hangján
szólni. „Dicsérjétek Uramat és áldjátok, és mondjatok hálát
neki, és nagy alázatosan szolgáljátok.”- fejeződött be Szent
Ferenc gyönyörű költeménye. Összefoglalva a végén recitálva a
nővérek segítségével elénekeltük e csodálatos művet, amely nagy
lelki élményt jelentett mindnyájunknak.
Második
nap, szombat:
aug. 13.
A lelkigyakorlat másnapján a
homiliát Papp András gör. kat. parochus tartotta. A beszéde elején
említette, hogy 1912-ben a Nagyboldogasszony címére szentelték a
búzatéri gör. kat. templomot. A konkurencia elkerülése (hiszen a
Minorita templom is a Nagyboldogasszony tiszteletére volt
szentelve) Kozma János 1950-ben levélben kérte az akkori
hajdúdorogi püspököt, hogy Urunk színeváltozása napján legyen
felszentelve, de a püspök nem egyezett bele a változtatásba. Így
megmaradt a két templom azonos búcsúja. A gör. kat. templom
azonban délelőtt 10 órakor tartja búcsúját. Az Urunk színváltozása
ünnepéről kezdte prédikációját az atya. Három tanítvány áll ott
Péter, Jakab és János. A Szentháromság megnyilatkozik. A
tanítványok érzik, hogy jó nekik ott lenniük. Az Úr minket is hív
a hegyre, hogy mi is tudjuk mondani, hogy jó nekünk itt lennünk. A
másik ünnep a Nagyboldogasszony ünnepe. A görög ikonokon úgy
ábrázolják Nagyboldogasszony ünnepét, hogy ott van egy térdelő
alak (a hagyomány szerint Ruben nevű alak). Amikor el akarták
temetni az Istenszülőt, ki akarta borítani a holttestet, de ekkor
elszáradt a keze. Ruben kérte az apostolokat, hogy imádkozzanak
érte, hogy gyógyuljon meg.
Végül feladatul kaptuk az atyától,
hogy imádkozzunk a bűnösökért. Ne csak azt kérjük, hogy imádkozzál
érettünk bűnösökért, hanem mi is ajánljuk fel a bűnösök lelki
üdvéért.
Harmadik
nap, vasárnap:
aug. 14.
Maximilián Kolbe atya emléknapja.
Már 17 órakor megtelt a Minorita templom. Ezen a napon emlékeztünk
meg Tóth Alajos minorita atya halálának 5. évfordulójáról. A
megemlékezés életkoronként mutatta be Lojzi atya életét, s közben
zenei aláfestésképpen csodálatos dallamok csendültek fel. Köztük
az Ave Maria. Lojzi aty szegény vasutas családból származott.
Hárman voltak testvérek László, Alajos és István. Mindhárman a
papi hivatást választották. Bár egészségi állapota nem mindig volt
megfelelő, de már korán megérlelődött benne a papi hivatás
gondolata. Bár a gimnáziumba menetele is anyagi nehézséget okozott
a családnak, de az Isten kegyelme, amelyet mindig érzett élete
folyamán segített neki a nehézségek leküzdésében. A Fráter Gy.
Gimnáziumban érettségizett, s gyakran imádkozott ebben a szép
Szűzanya templomban. A minorita rend iránt érzett vonzódást.
Szerette a zenét, s a festészetet. Sokáig szolgált a miskolci
Mindszenti templomban, mint káplán. A minorita rendbe titokban
kérte felvételét, s tette le a fogadalmát, még a testvére sem
tudott róla. A rendszerváltozáskor a Minorita templomba került
Kartal Ernő atyával együtt. Mint a rend tartományfőnöke sokat tett
a ferences lelkiség elmélyítéséért, s még súlyos szív betegsége
sem tudta ebben megakadályozni. Miután elöljárója Szegedre
helyezte, ő fájó szívvel, de alázatos lelkülettel elfogadta ezt a
szolgálatot is. Miskolcot azonban nem felejtette el, amikor ideje
engedte hazalátogatott. A megemlékezés Bogdan atya méltató
soraival ért véget.
Köszönet a szép zenei betétekért és
a műsort szervező Szamosi Erikának, aki vállalta a szervezés
munkáját.
A 18 órakor kezdődő Szentmisét Pehm
E. Ferenc TORG atya tartotta.
„Boldog az az édesanya, aki
szoptatott…” ezzel a
gondolattal indította homiliáját Ferenc testvér. Jézus nem alázta
meg édesanyját, hanem túlmutatott rajta. Boldogságunk nem a földi
életben teljesedik be, hanem az örök élet felé tartunk. A mi
feladatunk Isten szavát hallgatni és cselekedni. A Szűzanya
példája mutatja, hogy milyennek kell lenni Krisztus követőinek.
Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy megfogyatkozzon a hitünk, az
Istenhez való ragaszkodásunk, mert csak így remélhetjük az örök
dicsőséget, ahol a Szűzanya vár ránk a megdicsőült szentek
seregével. Számunkra is ugyanaz a felkínált ajándék, ami Máriának
volt. Az Istennek átadott élet, s ennek megkoronázása, amelyet
Mária halála után megkapott. Mária példájára mindennapjaikban mi
is éljünk Jézussal és Jézusért.
Felvirradt aug. 15-e, a
Boldogságos Szűzanya mennybevitelének napja. A templom zsúfolásig
megtelt erre a szép ünnepre. A szentmisét Katona István püspök
atya celebrálta. Mária hálaénekét hallottuk az evangéliumban –
kezdte beszédét István püspök. Jézus édesanyja először csak
Erzsébet jelenlétében énekelte ezt a hálaéneket, de azóta az egész
világon milliók és milliók ismerhették meg és éneklik Máriával,
hiszen amiért ő hálát ad, nekünk is hálát kell adni. Mária szíve
alatt hordozta Jézust. Mi is gondoljunk arra, hogy valahányszor
áldozunk Jézus eltölti szívünket, lelkünket, mert bennünk akar
élni.
Csodálatos dolog történt 1950 nov.
1-jén, amikor a szentatya, XII. Piusz pápa kihirdette Mária
mennybevitelének dogmáját, ezt a tévedhetetlen igazságot.
„Ma fénysugár hatol fel az égbe
a szenvedő, csalódott, megfáradt emberek felett, akik szüntelenül
keresik elveszett magasabb rendű értékeiket. Ma megmutatkozik
előttünk a tisztaság, a reménysugár és betekinthetünk a
boldogságba. Az igazság Napja mellett ott ül a trónon Szűz Mária,
a királynő és az Anya.”
(XII. Piusz beszéde)
Milyen lehet a mennyország? Nem
tudjuk, hogyan történt Mária mennyországba fölvétele. Isten nem
csak a lelkét fogadta be Máriának, hanem a testét is megdicsőülve.
Ebben a csodálatos szép templomban zendül fel az orgona hangja.
Ezen az örömünnepen a küzdő Egyház ujjongása az angyalok éneke
vegyül, s a kegyelem áradata száll alá az emberek lelkébe, hogy
életszentségre szólítsa őket. Mi hálát adunk a Szentháromságnak
ezért a csodálatos valóságért. Kérjük a Szűzanyát, hogy Isten
irgalmából mi is részesülhessünk a mennyország örömében. A testünk
is föltámad majd a világ végén. Felvetődik a kérdés, hogy időszerű
volt-e a dogma kihirdetése? Nagyon időszerű – mondta Katona István
püspök atya. Évtizedekig harc volt Isten ellen, hívek ellen.
Hazánkban is ez a dogma a megtévedt embereket Istenhez vezette.
Pusztító évtizedekről beszélt a püspök atya, arról, hogy a
gyermekek nem járnak hittanra, még kevésbé szentmisére. Mi lesz
így az országból. Szent István király a Boldogasszonyra bízta az
országot. Szent István azt akarta, hogy a magyar nép keresztény
legyen. Erkölcsöt, tíz parancsot ismerő embereknek kell lennünk.
Minderre tanítani kell a fiatalokat. Hozzuk a templomba a
fiatalokat. A Szűzanya jelenéseken keresztül kér, hogy imádkozzuk
a rózsafüzért. Kis Szent Teréz szavaival zárta le homiliáját a
püspök atya.
„Azért szeretlek Mária, mert Te
az édesanyám vagy és én a te gyermeked.”
Boldogasszony Édes. Segíts
bennünket, hogy lássuk és csodáljuk a Mennyei Atyát minden
teremtményben, de leginkább Benned, akinek ma dicsőséges
felvételét és megkoronázást boldogan ünnepeljük az egész
mennyországgal. Mária édesanyánk könyörögj érettünk!
A szentmise után a kertben agapéval
zárult ez az ünnepségsorozat.
fra Cadar Pavel
SZERETETT PLÉBÁNOS ATYÁNKRA
EMLÉKEZÜNK!
Tóth Alajos atya 1932. április
3-án született Felsőzsolcán. Tanulmányait Miskolcon végezte,
majd az érettségi után az egri szemináriumba jelentkezett, ahol
már bátyja, István készült a papságra, s ahová két év múlva öccse,
László is követte. A három testvér hűséges papja lett Krisztus
egyházának.
Alajos atyát 1955. június 19-én,
Egerben szentelték pappá. Kápláni helyei voltak: Markaz,
Berente, Miskolc-Minorita templom, majd Miskolc-Mindszenti
templom.
1982-ben lett plébános
Felsőzsolcán. A minorita renddel már diák korában megismerkedett
hitoktatói révén, s később káplánként is tartotta a kapcsolatot a
feloszlatott rend tagjaival. Ez a kötődés egyre erősödött, s a
politikai enyhülés idején, 1985-ben titokban belépett a minorita
rendbe. Örökfogadalmát 1989. április 1-jén tette le.
A rendszerváltás után ő indította
el a minorita rend újjászervezését. 1989-ben tartományfőnökké
választották. Ettől kezdve a miskolci rendi központban teljesített
szolgálatot. Fáradhatatlanul tevékenykedett rendjének újbóli
föllendítésén, rendházaik visszaszerzésén. Emellett a Kelemen
Didák Minorita Fiúkollégiumot is igazgatta. Közben két súlyos
szívműtéten esett át, 1990-ben és 1999-ben. Tartományfőnöki
megbízatása 1996-ban telt le. 1999-ben néhány növendékkel érkezett
Szegedre, hogy a rend tulajdonába visszakerült templom és rendház
vezetését átvegye.
Plébániánkon minden erejével azon
munkálkodott, hogy a ferences lelkiséget terjessze. Fáradhatatlan
buzgóságának eredményeként megalakult Felsővároson a Ferences
Világi Rend, kibővült és megújult a Rózsafüzér társulat, létrejött
a Szent Pió imacsoport és a Bibliakör. Évente értékes lelki
napokat szervezett, lelki töltekezésünk elősegítésére.
Lelki épülésünk mellett a templom
épületére is gondja volt. Nagyszabású felújítási tervei közül
elkészült az új templomtető és a belső világítás. Legfőbb gondja a
hitoktatás volt. Nagyon szerette a gyerekeket, s ez a szeretet
kölcsönös volt. A jó hangulatú hittantáborokban a gyerekek
mindig kitörő örömmel fogadták az őket meglátogató Lojzi atyát.
Bevezette a Szent Antal napi családi rendezvényt, melyen a
kisgyermekes családok részesülhettek isteni áldásban. Közös
zarándoklataink is mindig emlékezetesek maradnak.
Csöndes, tartózkodó, imádságos pap
volt, s miként Szent Ferenc, ő is a békét és az odaadó szeretetet
hirdette. Jóságos és megértő tekintettel mosolygott mindenkire.
Mindig, mindenben szolgálatára állt híveinek. Több mint ötvenévi
hűséges szolgálatát elfogadta a jó Isten, és augusztus 14-én
hazahívta őt. Váratlanul, de nem készületlenül. A második
szívműtéte után így nyilatkozott a halálról: „Tudom, hogy
igazán hosszú életre nem számíthatok. E világban csak vándorok
vagyunk - hangzik a Szent Ferenc-i figyelmeztetés. Az
odaáti élet az igazi, most egy meghatározott cél felé igyekszünk.
Hát kell attól félni, ha célba érkezünk?”
Lojzi atya célba ért, hívei
szívében nagy űrt hagyva maga után. Halála napján ezeket a sorokat
olvashattuk a napi zsolozsmában:
„Uram, a te hajlékodban ki
lakhat?
A te szent hegyeden ki pihenhet?
Aki feddhetetlenül él, és
helyesen cselekszik,
akinek őszinte szíve gondolatja,
aki álnokságot nem terjeszt
nyelvével,
felebarátjának nem okoz
ártalmat,
és embertársára nem szór
gyalázkodást,
aki a gonoszt semminek sem nézi,
ám becsüli az istenfélő embert,
aki nem szeg esküt akkor sem, ha
kárt vall,
nem kölcsönzi pénzét
uzsorakamatra,
s nem fogad el vesztegetést
ártatlan ellen.
Aki így cselekszik, soha meg nem
inog.” (14. zsoltár)
Őrá illenek a zsoltár szavai.
Egész élete ezt példázta, és továbbra is erre tanít bennünket,
akik közelebbről ismerhettük őt. A temetésén megjelent öt püspök,
rengeteg paptestvér és számtalan szegedi és miskolci híve is
ilyennek ismerte és szerette Lojzi atyát. Imáink kísérjék őt a
mennyei Atya trónusa elé!
Urunk, Istenünk!
Nehéz dolog elfogadni azok
halálát, akiket szerettünk.
Krisztus által - aki
haláltusáját minden emberért vívja -
Te is együtt szenvedsz
mindenkivel, akit megpróbáltatás ér.
És a Föltámadottban Te érkezel,
hogy megkönnyítsd elviselhetetlen
terheinket, és ráirányítod ámuló
szemünket a szeretetre.
Krisztus által így szólsz
hozzánk szüntelen:
„Te pedig kövess engem, mert
jóságos vagyok és alázatos szívű,
bennem nyugalmat fogsz találni,
hagyatkozz rám, és
meggyógyítalak téged.”
(megjelent 2006. szept. 3-án a
Szeged-Felsővárosi Egyházközség lapján)
Bizton hiszem, hogy nincs már
szüksége arra, hogy mi engeszteljünk érte, közbenjár már ő
miértünk.
Jézus Szíve szerinti pap volt. Úgy
tudott szolgálni, úgy adta mindenkinek teljes figyelmét, atyai
szeretetét, hogy - a pap költőt idézve: „mégis mindig, mindig
remete volt.” Ezért, aki nem ismerte jól, kimértnek is
tarthatta. Pedig lehajló jóságában mindig kész volt segíteni
ítélet nélkül. Soha nem beszélt magáról. Saint-Exuperynek egyik
berepülő pilótatársa jutott róla eszembe, aki soha nem adta
kölcsön a kronométerét, a magasságmérőjét. Mikor szerzetes lett
pap öccsének és bátyjának sem mondta meg. De amikor megjelent a
habitusban, olyan volt, mintha így született volna teljes
fegyverzetben, mint ahogy Athene pattant ki Zeus homlokából. A
tiszta nyugalom, ami sajátja volt legjellemzőbb sajátossága,
mondhatnánk karizmája volt, istenszeretetének gyümölcse. Önmaga
alázatosan tudta ezt.
Ha kisebb-nagyobb problémákkal
hozzá fordultam, nagyon egyszerűen, sokszor egy mondattal
tökéletesen eligazított, elvágva a kétség, indulat gordiuszi
csomóját.. Ha tanácsait meghallgatom, tudtam, Isten közelében
maradok.
Szelíd volt. Senkire nem erőltette
nézeteit, de ő szilárdan és hűségesen kitartott mellettük. A
legalaposabb és legkörültekintőbb ember volt, akit valaha
ismertem. Teológiai kérdésben, szentírás ismeretben nem volt olyan
kérdés, téma amire rögtön ne tudott volna kimerítően azonnal
válaszolni.
Azt is tőle tudom, hogy a ferenceseket hívta a török hódoltság
idején a nép barátoknak. Az összes többi szerzetesrendet
elzavarták, és egyedül szent Ferenc követőit tűrték meg, akik
biztatták és bátorították az embereket a kitartásra elvegyülve
közöttük.
Lojzi barát volt, a szó legnemesebb
értelmébe.
A miskolci hívek
AZ ÚJRAKEZDÉS TARTOMÁNYFŐNÖKE
Ilyen hosszú a műtéti hegem –
mutatta mellkasán a gyógyító szike nyomát a kardiológián. A
kórházi ágyon is bizakodónak tűnt.
Gyermekkori emlékeimben kutatva
felidézem azt a sok komoly-vidám hittanórát, melyet a Mindszenten
tartott. Felsőtagozatos és gimnazista koromban hosszú évekig
jártam hozzá templomi hittanra. Alapos szentírás-ismeretére
támaszkodó, elemző szentbeszédei hozzájárultak vallási
fejlődésemhez.
Sportos volt. Kocsit vezetett. A
70-es években nagybeteg testvéremet számos vasárnapon hazahozta a
szentmiséről kocsiján, kérést, köszönetet nem várva.
90’ őszén édesanyám temetésén
váratlanul felbukkant, s áldott emlékű Kovács Endre püspök úrral
ketten végezték el a szertartást osztozva fájdalmunkban, de a
feltámadásba vetett hittel…
A Minorita Rendbe még a
rendszerváltás előtt lépett be, titokban. 89’ sorsfordító
esztendejében, a Nagyboldogasszony-napi búcsúban tömegeket vonzott
a templomba.
Kár, hogy csak rövid ideig
állhatott a minoriták magyarországi rendtartományának élén, s így
nem irányíthatta tovább a kibontakozás folyamatát.
Öt éve, a nyári Balatonon érte a
halál… Ő volt Tóth Alajos OFM Conv., a mi szeretett Lojzi atyánk…
1991. augusztusának egyik estéjén a
Minortia templom emeleti hittantermében a hívek egy lelkes
csoportja gyülekezett. Tóth Alajos minorita szerzetes volt az, aki
a szentmisén szívhez szóló szavakkal jelentette be, hogy szent
Ferenc atyánk szellemét követve Miskolcon újra megalakul a
Ferences Világi Rend, s aki szeretne bővebben megismerkedni Ferenc
atyánk tanításával jelenjen meg a hittanteremben.
Több érdeklődő jelent meg, s voltak
köztük olyan hívek, akiket közelebbről megérintett a tanítás,
amelyet Lojzi atya közvetített számukra, s rendszeresen
megjelentek az összejöveteleken. Így alakult újra meg Miskolcon a
Ferences Világi Rend, s 1992-ben tettük le a fogadalmat.
Lojzi atya féltő gonddal vezetett
minket, s bölcs tanításával rendszeresen ellátott. Bármilyen
problémával lehetett hozzá fordulni. Mindig volt ideje számunkra,
soha senkit nem utasított el, hanem buzdított a hit megélésére
Szent Ferenc szellemében. Most visszaemlékezve az elmúlt évekre,
egy olyan tulajdonságát szeretném bemutatni, amelyet kevesen
ismernek. Kiváló szervező volt.
1995. októberében egy zarándokutat
szervezett a Ferences Világi Rend tagjai számára, akik
családtagjaikkal együtt vállalkoztak erre a csodálatos útra, amely
a „Ferences szentek, és helyek nyomában” címet viselte.
Szerette volna megmutatni az igazi ferences lelkületet. Az utat a
legapróbb részletekig kidolgozta, s akikkel találkoztunk az utunk
során, a legnagyobb szeretettel vettek körül. Fáradtságot nem
ismerve vezetett minket Velence zegzugos utcáin, hogy a Frári
ferences templomban Tiziáno: Mária mennybemenetele c. festményét
megcsodáljuk, s gondoljunk a miskolci minorita templom
oltárképére. A Páduai Szent Antal bazilikában Szent Antal
ereklyéje előtt imádkoztunk. Assisiben Szent Ferenc atyánk
szellemét követve az altemplomban misézett. Az Angyalos
Boldogasszony templomában, a kis Porciunkula kápolnában tanítását
hallgatva átéreztük mit jelent ferencesnek lenni, s ez milyen
kötelezettséggel jár. Megmutatta a kereszténység bölcsőjét – Szent
Péter sírját – a római Szent Péter bazilikában. A Magyarok
Nagyasszonya kápolnájában éreztük meg milyen jó magyarnak lenni.
Majd a kevésbé ismert Ossimo
városába vezetett, ahol Copertinoi Szent József minorita szerzetes
életét, munkásságát állította példaképül elénk.
Lojzi atya komolysága mellett
tudott humoros is lenni, ez különösen egyik este mutatkozott meg,
amikor vacsoráztunk, s sokan az olaszok nemzeti ételére, a
spagettire panaszkodtak, hiszen minden este volt benne részünk.
Miután megettük, akkor jelentette be Lojzi atya, hogy az ő
vendégei vagyunk, s finom sült hússal kedveskedett, amelyet
mindenki nagy örömmel fogadott.
Utunk utolsó állomása Ptyjska Gora
Mária kegyhely volt, ahol nagy hatást tett ránk a templom
csodálatos oltárképe. Mária kiterjesztett palástja alatt megannyi
ember egymás mellett kapaszkodva Mária palástjába és oltalmát
keresve.
Tudjuk, hogy szent Ferenc Szűz
Máriát választotta a Rend patronusának, s mi mindig imádkozhatunk
bátran hozzá oltalmát kérve. Lojzi atyát is áthatotta a Mária
iránti tisztelet és szeretet, s erről többször is meggyőződhettünk
utunk során. Csodálattal tudunk visszagondolni erre a
felejthetetlen zarándokútra, s Lojzi atyára, akinek emlékét örökre
szívünkbe zártuk. Azóta már bizonyára az égi hazában megkapta érte
örök jutalmát. Hiszen ő mindig Isten akaratát kereste, s teljesen
ráhagyatkozva élte mindennapjait. S amikor a szerzetesi
elkötelezettség Szegedre szólította fájó szívvel, de a jó Isten
akaratában megnyugodva indult új szolgálati helyére.
Végezetül álljanak itt előttünk
Avilai Szent Teréz szavai, akinek nagy tisztelője volt, a gyakran
emlegette.
„Legyen meg a te akaratod, Uram.
Minden körülmények között teljesedjék bennem szent akaratod. Tégy
velem teljesen tetszésed szerint, a tied vagyok.”
Valóban Lojzi atya teljesen Isten
alázatos szolgája volt. Bölcs tanítását nem felejtjük el soha.
Nyugodj békében!
LENGYELORSZÁGI ZARÁNDOKLAT
KRÓNIKÁJA
Életünk során, szüntelen úton
vagyunk, hiszen zarándokok vagyunk a földön. Napjainkban a
zarándokút a lelki megújulás egyik eszköze, amely kiemel bennünket
a hétköznapok szürkeségéből és segít lelkünket Istenhez emelni.
Ezt éreztük ezen a lengyel zarándokúton, közelebb kerülve
Istenhez, Máriához és az ő szentjeihez.
Az útvonal: Ószandecz –
Pasierbiec – Limanowa – Krakkó – Łagiewniki – Kalwaria
Zebrzydowska – Wadowice – Częstochowa – Auschwitz – Tátra –
Ludźmierz – Zakopane –Trybsz – Nedecz vára.
A 7 órás Szentmisén vettünk részt,
s Bogdan atya befejező áldásával indult útnak az 50 fős csoport.
Elhelyezkedve a buszon a záróima sorai jutottak eszünkbe.
„Mindenható irgalmas Istenünk,
Te gondot viselsz arra, akit szeretsz, mindig, és mindenütt közel
vagy ahhoz, aki őszinte szívvel keres Téged. Állj a zarándokutat
járó gyermekeid mellé és vezesd léptünket akaratod szerint, hogy
elérjék céljukat!”
Az utunk mottója lehetne. „II.
János Pál nyomában”, hiszen szinte mindenütt amerre jártunk
utunk során éreztük az ő imádságos, Máriát dicsérő lelkületét, s
ez határozta meg utunkat.
Szlovákián átutazva Kassa –
Eperjes érintésével érkeztünk Lengyelországba. A Dunajec mentén
haladtunk és így érkeztünk Ószandeczbe, az ország egyik legrégebbi
településébe. A kolostort, ahol Szent Kinga élt 1273-ban
alapították. A klarissza nővérek kolostorát láthattuk. Szigorú
zárt rend. Az áldozásuk is csak a templomon belül lévő zárt
részen, a díszes kovácsolt vas ajtó részein keresztül történik. A
pap a kis részeken keresztül adja át az ostyát. 1999-ben
Ószandeczen avatta szentté Kinga nővért II. János Pál pápa. A
jelenlegi templom 1322-ből származik. A templom nyugati falát
szobrok díszítik. A szentélyben láttuk Kinga szarkofágját,
amelyben a földi maradványai a boldoggá avatásig nyugodtak.
Megtekintettük a múzeumot, a széket, amelyen II. János Pál pápa
ült, Kinga családfáját, a korabeli ruhákat. Még sokáig
fényképezkedtünk volna a csobogó szökőkút mellett szemlélve a
hatalmas oltárt, ahol II. János Pál pápa misézett, de indulni
kellett.
Következő utunk Limanowán (itt
születte Bogdan atya) keresztül vezetett szállás-helyünkre
Pasierbiecbe. Szállásunkat elfoglaltuk a 2-3 ágyas szobákban. Az
épület csodálatos, bár kissé nehezen tudtunk tájékozódni a
labirintusszerű épületben. A finom meleg vacsora után
megtekintettük a templomot, amely Mária kegyhely. A főhajóban
látható a kegykép. A templomról a későbbiekben még bővebben
hallottunk az ott élő idegenvezetőnktől. Elénekeltük a Jézus szíve
litániát, majd a Boldogasszony Anyánk című kedves énekünket. Az
imát tovább folytattuk a keresztúton végig menve, amely a templom
környezetében található. A keresztút 12 évig készült. Hatalmas
bronz alakok jelenítik meg Jézus szenvedését. Az alakok arcában
ismert személyiségek vonásait véltük felfedezni, pl.: az 5.
állomásnál láthattuk II. János Pál pápa és Wyszyński bíboros
arcát. A 14. állomásnál pedig a hatalmas sírkamra tett ránk mély
benyomást.
Reggeli
után Új Terebesre indultunk. Árpád-házi Szent Erzsébet templomában
misézett Bogdan atya és Zoltán atya. Szent Lászlóval kezdtük
utunkat – mondta homiliájában Bogdan atya és Szent Erzsébet imái
kísérnek bennünket hazafelé az úton. Találkoztunk utunk során
Fausztina nővérrel, megismerhettük bizalmát az Úrban.
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik
fáradtak vagytok és az élet terheit hordozzátok, s én megenyhítlek
titeket.”
Krisztus hívása mindenkinek szól.
Országa nem a kiváltságosoké, hanem azoké az embereké, akik
nyitott szívvel befogadják az ő tanítását.
A mise után a helyi atya megmutatta
a monstranciát, amelyet a helyi tűzoltók készítettek. Csodálatos
havasi gyopárra emlékeztet az alakja. A régi fatemplomot is
megnéztük, amely a XV.-XVI. századból való. A templom restaurálása
elkezdődött, de csak a fele van kész, leálltak, mert elfogyott a
pénz. A mennyezeten Mária mennybemenetelét festették meg. Egy üres
koporsó mellett imádkoznak az égre nézve. A templom falait eredeti
freskók díszítik. A XII. századból való a legrégebbi festmény,
amely a Tátrát mutatja.
Útközben Nedecz vára felé vettük az
irányt. A vár a Dunajec jobb partja fölé emelkedik, gazdái
többször változtak. 1857-ben kihalt a Palocsai-Horváth család és a
várkastély a Salamon család birtokába került. 1920-ban Nedecz vára
Lengyelországhoz került – a II. Világháború kitöréséig a magyar
Salamon Tivadar lakott a várban, amely 1945-ben lett a lengyel
állam tulajdona. A várba nem mentünk be, a csodálatos tájban
gyönyörködtünk. Megnéztük a sétahajók kikötőjét.
Szlovákián át a magyar hatért
Bánrévénél léptük át. Miskolcra 17 órakor érkeztünk meg. Még a
buszban az ima és ének után hálát adtunk mindenért a jó Istennek
és a Boldogságos Szűz Máriának, akinek jelenlétét és segítségét
mindig éreztük utunk folyamán.
Köszönetet mondunk Bogdan atyának,
aki fáradtságot nem ismerve megszervezte az utat, türelemmel,
segítő szeretettel vezetett minket a
Egy zarándok testvér
AZ
ÖKUMENIKUS IMAHÉT RENDJE -
2011. JANUÁR 16-22.Minden este kezdés:
17 órakor
mindegyik templomban
Január 16.
vasárnap
Hely:
Belvárosi Evangélikus templom;
Igehirdetés:
Dr. Berkes László prelátus
Január
17. hétfő
Hely:
Belvárosi református templom;
Igehirdetés:
Sándor Frigyes evangélikus esperes
Január
18. kedd
Hely:
Minorita templom;
Igehirdetés:
Szuhánszky István metodista lelkipásztor
Január
19. szerda
Hely:
Avasi Református templom;
Igehirdetés:
Gulybán Tibor görög-katolikus esperes
Január
20. csütörtök
Hely:
Búza téri Görög-katolikus templom;
Igehirdetés:
Hangóné Birtha Melinda református lelkipásztor
Január 21.
péntek
Hely:
Deszka Református Templom;
Igehirdetés:
Adamczyk Bogdan minorita szerzetes
Január
22. szombat
Hely:
Mindszenti templom;
Igehirdetés: Szabó Sándor
református lelkipásztor
Január 23.
Vasárnap
(16 óra)
Közös
záró alkalom a Miskolci Egyetem Díszaulájában
ÖKUMENIKUS
IMANYOLCAD
KEDVES
TESTVÉREK!
Minden fontos emberi közösségnek
vannak alapelvei és tudatában van a saját történetének. A
Krisztushívők közösségének, Krisztus Egyetemes Egyházának az első
nyilvános megjelenése a pünkösdkor Jeruzsálemben létrejött
ősgyülekezet. Azok alkották e gyülekezet magját, akik elfogadták
Péter apostolnak a Szentlélektől sugallt tanúságtételét arról,
„hogy úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti
keresztre feszítettetek.” (ApCsel. 2,36/b) Akik ennek a
beszédnek a hatására megtértek és megkeresztelkedtek, azok
alkották az első népes gyülekezetet, az ősegyházat.
Az ősegyház kifejezés nem csak a
közösség korára, hanem arra a tekintélyére is utal, amely ma is
érvényes a következők szerint. „Ezek pedig kitartóan részt
vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér
megtörésében és az imádkozásban”. (ApCsel. 2,42) Ez az
egyszerű leírás Krisztus híveinek, tanítványainak a minősített
összetartozását hangsúlyozza egy minősített részvétel által. Ez a
különleges részvétel azt jelenti, hogy akik Krisztushoz tartoznak,
azok egymáshoz is tartoznak. Az összetartozásnak alapja, eszköze
és célja a Krisztus ajándékaiban való részesedés.
Részvétel a hiteles, apostolok
által megőrzött és megosztott tanításban s ez alapján részvétel
egy anyagi és szellemi valamint érték- és imaközösségben. Akik
pedig így tartoznak egybe, azok Krisztushoz is tartoznak. Ez az
egyház lényege, küldetése és nagy ajándéka ma is.
Az emberi társadalom
globalizálódása és atomizálódása a maga dialektikus egységében egy
szinte teljes mértékben reménytelen jövőképet fest. Ezzel szemben
nekünk a krisztusi hitben és szeretetben, a Vele és egymással való
egyetemes közösségben lehet bizonyosságunk a megmaradásról és a
megváltásról. Ez az egyetemes, időben és örökkévalóságban
egyaránt érvényes közösség pedig áldott gyümölcsöket hoz életünk
minden területén. A széthulló családok, a bizalmatlan munkahelyi
légkör, egy nemzet érdekek mentén történő elherdálása, földrészek
és nemzetek közötti feszültségek diadalmaskodása, a természet és
a társadalom sóhajtozása mind-mind gyógyulást meríthet abból a
közösségből, amelyet Krisztus kegyelme és szeretete határoz meg.
KELEMEN
DIDÁK TISZTELETE
A
kultusz (a lat. colo,
colere, 'művel' szóból): szoros értelemben hivatalos
istentisztelet; tág értelemben nyilvános tiszteletadás. Ez
a nyilvános tiszteletadás megilleti véleményünk szerint Kelemen
Didák minorita atyát, templomunk építőjét is, az alábbiak
következményeként.
Egy kis háromszéki faluban,
Baksafalván született 1683-ban. Iskoláit Kantán, a minoritáknál,
és Kolozsvárott, a jezsuiták gimnáziumában végezte. 1702-ben
felvétette magát a Minorita Rendbe. Itt kapta a Didák nevet.
Példaképe lett Szent Didák, aki a betegek, az elveszett tárgyukat
keresők, az evangéliumi egyszerűség, az alázatosság, a
kötelességteljesítés, a szeszélyeket tűrők, az önlegyőzés, és a
szeretet szentje. 1707-ben pappá szentelték.
Néhány évig tanulmányi felügyelő
volt, aztán házfőnök, 1717-ben pedig megválasztották
tartományfőnöknek. Kitartó munkával számos templomot, kápolnát,
lelkészséget létesített vagy állított vissza. Az ő
erőfeszítéseinek köszönhető, hogy 1729-ben Miskolcon megkezdhették
a templom, majd mellé az iskola és a rendház felépítését. A több
mint három évtizedes munka, a sok önmegtagadás és lemondás lassan
megtörte minden erejét, amihez súlyos lábbaja járult. Életének
utolsó éveiben már nem hagyta el Miskolcot, s 1742-ben lemondott
minden tisztségről. 1744. április 28-án halt meg, életének 61.
évében. Szerzetestársai az általa felépített templom kriptájába
temették el.
Ha figyelemmel kísérjük Kelemen
atya életét, megállapíthatjuk, hogy Szent Didák eme erényeit
maradéktalanuk követte. (Kelemen Atya Közlönye, 18.)
Kelemen Didák élete üzenet a világ
számára: „Veritatem facere in caritate” – az igazságot cselekedni
szeretetben. „/…/ Célja: templomokat és iskolákat építeni, s
ezeknek révén Isten dicsőségének szolgálása, vallásának
terjesztése, s a jövő nemzedéknek emberszeretővé és erkölcsössé
nevelése.”
Csodálatos hatása különösen a
pestises időkben mutatkozott, amikor a ragály valósággal
megtébolyította az embereket. A szent férfiú megjelenésére kezes
bárányok lettek a halál mátkái. Maga nem félt a halálos kórtól, s
nem is kapta meg. Már ezzel is jótékony hatást váltott ki, de még
inkább, amikor azt látták, hogy a haldokló fölé hajol, hogy
megadja a feloldozást, s halottakat temet. Sokat tudott adni,
mert sok kegyelmet kapott az Úrtól, s ezeket mind felhasználta.
Lobogott a lángja, míg olaja el nem égett. Már életében szentnek
tisztelték, amikor pedig meghalt, égi patrónusnak tekintették.
Ez a tisztelet a mai napig nem
szűnt meg, sőt erősödött az 1989-es rendszerváltást követően,
mikor is a Minorita Rend visszakapta a kolostor épületet, és a
lelkipásztori munkát újra minorita szerzetesek vették át. A
kolostor épület egyik része Kelemen Didák szellemi örökségének
megfelelően, azt megőrizve, „Kelemen Didák Fiúkollégium” lett,
melynek lelki vezetését is a szerzetesek végzik. Itt működik a
Rászoruló Felebarátaink Alapítvány is, amely a szegények
ellátását, támogatását tűzte ki feladatául.
Kelemen Didák élete, és egyben
öröksége példamutató Isten és a templom szeretetében,
önfeláldozásban, alázatban, az egymásért való élni akarásban,
lelki közösség létrehozásában, annak táplálásában, fenntartásában,
az erkölcsös élet megtartásában. Sokat tanulhatunk Tőle. Mindezen
tulajdonságai miatt az egyházközségünkben (a város, sőt az
egyházmegye hívei részéről is) nagy tisztelet övezi, ami röviden
az alábbiakban nyilvánul meg:
Minden esti
Szentmise záró áldása előtt boldoggá avatásáért közösen
imádkozunk:
„Szentháromság egy Isten,
magasztald föl nevedet hű Szolgád, Kelemen Didák boldoggá
avatásával, melyért alázatosan könyörgünk. Égi közbenjárására áldd
meg mindennapi ügyeinket, és add kegyelmedet, hogy az élő hit és
áldozatos felebaráti szeretet gyakorlásában példáját követve az
örök boldogságot elnyerjük! A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen.”
Ez az ima elhangzik a hívek
ajkáról a közös rózsafüzér imák után szintén minden nap, valamint
az Oltáriszentség imádó imacsoport minden csütörtök esti
Szentségimádásán Didák atya közbenjárását kérve és megköszönve.
A boldoggá avatási imát két
Kelemen Didák képen sokszorosítva terjesztettük, és ismertetjük.
A halála napján, minden hónap
28-án este ünnepi szentmisét tartunk, melynek befejezéseként
áhítattal imádkozunk a sírjánál (hamvai 1981. augusztus 27-én
felkerültek a kriptából a templom Szent Erzsébet kápolnájába)
közbenjárását kérve (a hívek kéréseiket mise előtt leadják), és
megköszönve. A szentmise előtt szentórát tartunk Didák atyára
emlékezve összeállított imafüzet szerint.
Különleges ünnep minden évben a
mennybeköltözés emléknapi megemlékezés április 28-án, mikor az
ünnepi szentmisére (celebránsa mindig egy Kelemen Didák atyát
tisztelő, nyomdokaiban járó lelkiatya volt, többek között: P
Magyar Gergely ferences atya, Dr. Seregély István érsek atya,
Horváth János minorita tartományfőnök, Bosák Nándor megyéspüspök,
Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök, Dr. Barsi Balázs ferences
atya) a magyar és az erdélyi minorita rend szerzetesei is
összejönnek, a templomba. Van, hogy ilyenkor beférni is nehéz.
Különösen is így volt ez, mikor 2008-ban Regőczy István atya, az
Isten vándora, is ellátogatott Miskolcra, hálát adni szentmisével
az addigi papi szolgálatban eltöltött 65. évéért, Didák atyára is
emlékezve.
2008 óta minden évben, április
28-ához közeli hétvégén egyházközségi napot tartunk Ómassán a
Kelemen Didák tiszteletére épült kápolnában, ahol a helybeliekkel
közös szentmise után közösségépítő beszélgetést folytatunk, amit
szeretetvendégséggel zárunk.
Több konferenciát tartottunk az
utóbbi időszakban Kelemen Didák életének, és csodálatos
munkásságának mélyebb megismerése, megismertetése, ennek
példamutató értéke és igénye a jelen korban, témákban. Ezeken a
konferenciákon jeles egyházi vezetők, lelki atyák, történészek,
egyetemi oktatók, szociológusok, pszichológusok, politikusok,
gyermekvédelmi szakemberek tartottak előadásokat nagyszámú
hallgatóság előtt.
a) „Veritata Facere in
Caritate” Kelem Didák élete és munkássága; 6 ülésszak, 30
előadás. Miskolc, MAB Székház, 2008. április 17-18. A záró
szentmisét bemutatta: Dr. Ternyák Csaba egri érsek.
b) „Szegények mindig
lesznek köztetek I.”; A szegénység okai, következményei
kezelésének lehetőségei Kelemen Didák atya munkásságának példája
alapján. Fővédnök: Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti
érsek. 6 ülésszak, 29 előadás. Miskolc, MAB Székház, 2009. május
4-5.
c) „Állunk a határon –
Stoimy na granicy”; Nemzetközi Konferencia Isten Szolgája
Kelemen Didák (1683-1744) és fr. Wojciech Topoliński (1885-1939)
tiszteletére, 2 ülésszak, 9 előadás - Rákoshegy, 2010. április 27.
A záró szentmisét bemutatta: Bíró László, tárbori püspök.
d) „Szegények mindig lesznek
köztetek II.”; Nemzetközi Konferencia Isten Szolgája
Kelemen Didák (1683-1744) és fr. Wojciech Topoliński (1885-1939)
tiszteletére, 2 ülésszak, Miskolc, Megye-háza díszterme, 2010,
július 20.
Hála táblák, égő mécsesek, egyéni
imádságok közbenjárások kérése a sírjánál, ahová nemcsak
hazánkból, de a környező országokból is érkeznek látogatók.
Egyházközségünk, és sok más hívő
szívében benne él Kelemen Didák szelleme, példamutató
tevékenysége. Kötelességünk Őt a legnagyobb tisztelettel övezni,
követni, tanításait továbbadni. Ezt a célt szolgálja több, az
utóbbi években megjelent kiadvány is, Kelemen Didák emlékkép.
Dr. Takács János
GYÁSZJELENTÉS
A veszprémi érsek a saját, a Főegyházmegye, valamint a
Konventuális Minorita Rend Magyarországi Szent Erzsébet
Rendtartománya és a hozzátartozók nevében fájdalmas szívvel, de a
boldog örök élet reményében tudatja, hogy KÁPOLNÁSI ARNOLD OFM
Conv. (Polonkai József) ny. plébános, c. esperes életének 88.,
pappá szentelésének 51. évében, a székesfehérvári kórházban a
szentségekkel megerősítve csendesen elhunyt. Paptestvérünk
1923. január 11-én született Polgáron, pappá szentelték
Veszprémben, 1960.június 25-én. Papi szolgálatát a veszprémi
egyházmegyében végezte. Kisegítő lelkész volt Somlószőlősön
1960-ban, majd káplán Zalaszegváron 1960-62, Kisgörbőn 1962-65.
Plébánosi helyei: Kisgörbő 1965-68, Tés 1968-80, Hajmáskér
1980-89, Balatonfűzfő 1989-97. Helyettes esperesi tisztséget
viselt: 1984-89. Nyugalomba vonult 1997-ben. Életének végét a
székesfehérvári Papi Otthonban töltötte. Paptestvérünket 2011.
február 1-én, kedden de. 11 órakor a miskolci Nagyboldogasszony
minorita templomban bemutatott engesztelő szentmise után a templom
kriptájában helyezzük örök nyugalomra.
„Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem”
1.
2.
3.
4.
5. oldal |
